A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-07-01 / 7. szám
45 növekvése századunknak egyik legjellegzetesebb vonása. Európában pl. a turisták száma 1945 és 1964 között a hatszorosára e- melkedett. Nyugat-Európábanma a lakosság egyharmadrésze, sőt nagyobb városokban a lakosság fele, kirándul valahová a szünidők idején. Ezek közül igen sokan szünidejüket vagy részben, vagy egészben, külföldön töltik. Nem túlzás azt mondani, hogy minden szünidő valóságos nép vándor - 1 á snak a megindítója! Az egyház elvi fel fogása. Az egyház a turis - táskodástönmagábanvéve erkölcsös és hasznos dolognak tartja. Tehát erkölcsileg javáraválhatik annak, aki helyesen használja fel ezeket a lehetőségeket. A II. Vatikáni Zsinat is ebben az értelemben 'nyilatkozik. Hogy csak egy szöveget idézzünk: "A munkaidőn felül fennmaradó szabad időt jól ki kellene használni pihenésre, üdül é s r e, kedvtelések kielégítésére, utazásokra, sportokra, nemzetközi kapcsolatok ápolására... "(Az egyház a mai világban, 61. pont.) Lel ki pásztori kérdések. Ám első pillanatra nyilvánvaló, hogy a turistáskodás egészen sajátos lelkipásztori problémákat vet föl! Elsősorban magukra a túr istákra nézve. A "Püspökök lelkipásztori feladatára 'vonatkozó zsinati határozat kifejezetten a püspökök lelkére kötix "Különös gondjuk legyen azokra a hívekre, akik sajátos helyzetükmiattnem élvezhetik az átlagos plébániai lelkipásztori szolgálatokat. így pl. alkalmas lelkipásztorimódszereketdolgoz- zanak ki azok lelki gondozására, akik felüdülés céljából csakátme- netileg látogatnak el idegen vidékekre" (18. pont.) A zsinat ajánlja, hogy egyes vidékek püspökei közösen tanulmányozzák a kérdést és iparkodjanak kellő megoldást taláni. (Ugyanott.) Az elvi álláspont leszögezése könnyebb, mint a gyakorlatilag hatékony m egoidás ok megtalálása. Sok töprengésbe és kísérletezésbe fog még kerülni, mire az illetékeseknek kielégítő megoldást sikerül majd találniuk. A vendéglátó ipar alkalmazottjai. Nyugat-Eu- rópában egymagában 6 millióra becsülik a vendéglátó ipar alkalmazottjainak a számát. Az egész világon ennek legalább a háromszorosát kell vennünk. Ezek az alkalmazottakmindighelyhez kötöttmunkát végeznek (vagyis alig mehetnek templomba!), és munkájuk legnehezebb része vasár- és ünnepnapokra esik. Ezeknek különösen szükségük van sajátos lelkipásztori gondozásra, mert sajátos veszélyeknek vannak állandóan kitéve; a turisták jólétének szertelenségei állandó bot
