A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-07-01 / 7. szám
46 rányt jelentenek számukra és a szabados erkölcsű vendégekcsá- bításai előbb-utóbb elkérgesítik lelkűket. Több európai országban már kijelöltek külön "káplánokat" a vendéglátó-ipari alkalmazottak lelki gondozására; különfolyóira- tot adnak ki számukra; a munkaadókat iparkodnak rávenni arra, hogy alkalmazottaik lelki érdekeivel is törődjenek. De igen sok még a tennivaló mind a két vonalon; a turisták vonalán is, a vendéglátó-ipari alkalmazottak vonalán is. ASzentséges Atya nem oknélkül kéri imádságunkat a püspökök javára, hogy mielőbb sikerüljön megtalálniuk "a külföldi utasforgalomból és vakációs utazásokból származó lelkipásztori kérdések megfelelő megoldását". KÉRDEZTÉK: Nemrég egy újság mint "emberi hőst" magasztalt egy férfit. Az illetőt a háború végén hivatalosan holttá nyilvánították. Amikor évek múlva mégis váratlanul hazavergődött a hadifogságból, arról értesült, hogy felesége hozzáment egy másik férfihez. Akkor a férfi újból eltűnt, mert nem akarta tönkretenni felesége "boldogságát" új férjével. Mit szól az egyház az ilyen esetekhez? FELELÜNK: Érvényesen megkötött házasságnak csak a halál vet véget. A hatósági holttányilvánítás abban a pillanatban érvényét veszti, amelyben kitűnik róla, hogy tévedés volt. Egy férj soha nem mondhat le a feleségéről azért, hogy más férfinek engedje át őt, hiszen a hites férj élettartama alatt az a másik férfi nem lehet az asszony férjévé. A férj a feleségéhez tartozik épp úgy, ahogyan a feleség a férjéhez tartozikl Es amit Istenegybekötött, azt ember szét nem választhatja. A házastársak nem mondhatnak le egymásról, hacsak nem Isten szolgálata érdekében, és akkor is csak kölcsönös és teljes szabad beleegyezéssel. (Mint pl. Sz. Brigitta tette, a férje szerzetbe lépett, ő maga olyan szigorú visszavonult- ségban élt, mintha a legszigorúbb szerzet tagja lett volna; később az általa alapított szerzet tagjaként élt és halt meg.) Végül; az a "boldogság", amit a regényírók annyira hangsúlyoznak, nem a legnagyobb érdeke, és nem a legnagyobb értéke sem a házasságnak. Annál sokkal fontosabbak a kölcsönös szeretet és hűség, a házastársaknak egymás iránt való szolgálatai és az a közös törekvés, hogy Isten rendeléseit mindenben pontosan betartsák.
