A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-07-01 / 7. szám
39 resztül. Kempis Tamás szerint, ha valaki évente csak egy bűnös szokását változtatná át az ellenkező erényre, akkor hamarosan szentté válna. Mi pedig hamarosan új egyéniségekké válunk, ha legalább havonta egy rossz szokásunkat új jó szokással cseréljük fel és olyörö- münket fogjukebbenaz átalakulásban találni, hogy halálunkig folytatni fogjuk önmagunk tökéletesítését ezen a módon. * • Egymás mellé került egyszer a szürke rög és a drága ékszer. A maroknál nem nagyobb hétköznapi földcsomó irigykedve nézte, mint ragyog az aranyfoglalat és hogyan villognak a ritka kő csiszol t sarkai. Es felső, hajtott: • Milyen szép a te életed! Amilyen hősies, milyen előkelő... és mi- /yen érdekes!- Miből gondolod, - kérdezte a diadém.- A föld mélyére hatoltak le érted, bányamécsessel kerestek. Már ahogyan előkerül tél, lám az is milyen érdekes.- Tévedsz barátom! Lent a földben salakkal volt az érc tel e. Es a bányász, míg csákánya csattogott, családjára gondolt, nem reám. Fáradt volt és verítékezett, mint ahogy fáradt volt a másik is, aki a gyémántmezőn dolgozott. • De aztán az ércet műhelybe vitték. Lobogott a tűz, zengett a gép és a szerszám. Ez csak hősi volt és magasztos pillanat!- Igen, az ércet is műhelybe vitték és a tűzbe dobták. A régi érc, a régi forma szétolvadt... Majdnem azt kell mondanom, hogy megsemmisült. Tudod-e mennyi kínba kerül, míg szétvál ik az arany és a salak? És amíg a köszörűkő alól kikerül a csiszolt drágakő?- De most csak érdekes az életed? Úrnőd homlokán ragyogsz, míg látod én esőben, szélben, hóban kint hányódom az ég alatt: rámtapos. nak és összezúz százszor is az eke... Míg te ékesen ragyogsz, előkelő társaságokban jársz, mindenki irigykedve néz rád...- Hagyd csak, barátom! Ritka ünnep az, amikor én felkerülök úr- nőm homlokára. A hétköznapokon egyedül árváskodom a páncél kazetta börtönében, csak ritkán látok napot. Téged eső, hó ér, megtaposnak, de benned mag fogan. Látod, az én ölemből sohasem nyílik virág!
