A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-07-01 / 7. szám
17 kenyérhez jutni, de hamarosan látta, nem arra termett, azért Drezdába ment nyomdásznak és két évig nem evett meleget. Közben a divatos írókat olvasta, akik a bomlást, sötétséget terjesztették. Csak az élet őrültségét látta már, hite nem volt s így a halálban kereste a szabadulást. Öngyilkossági kísérlete nem sikerült, a szomszédok megmentették, de az örvényt megismerte és mohón fordult a szellemi világ felé. Heves vágya támadt megismerni az ibériai félszigetet, a portugál és spanyol történelmet. Ezzel indult meg lassú pálfordulá- sa és huszonöt éves korában kezdte igazi énjét fölismerni. Nemsokára a német történelem felé fordult és annak értelmét kereste Fichte- nél a német lovagrend és a Hohenzollern ház szerepében. Közben győzött a forradalom és egy barátjától hallotta hamarosan e nevet: Dachau. Még egy utat tett Angliába és ottani elmélkedései közben látta meg, mekkora szerepe van a hitnek a történelemben. Belátta, hogy a legfőbb benne a küzdelem a hitért, de a keresztről még nem akart tudni. Irtózott attól, hogy a német történelmet a kereszt jegyében lássa, de ő sem akarta azt magára venni, nem kívánt keresztény lenni. Csakhamar azonban éjszaka borult a hazára és abbanmár egyedül a kereszt világított és lassan ez a fény járta át egész valóját. Az első lépés volt; kezébe vette az írást. Itt idézzük magát Schneidert:- "Egy karácsony esténPotsdamban fölnyitottam a szentírást. Még diákkoromban vettem meg Luther fordításában. Néhány fejezet olvasása után kimentem a sötét, hideg utcára. Világos volt előttem; az élet kénytelen megváltozni, ha az igazság ennyire parancsoló. E könyvet nem lehet csak olvasni, mint a többit; ez áll szent Ignác lelkigyakorlatos könyvére is. Ezt csak élni lehet. Ez nem könyv, ez élő hatalom. Egyetlen sorát nem lehet megérteni, hacsak nem határozzuk el magunkat, hogy azt meg is tesszük. Krisztus nem írt és nem parancsolta tanítványainak sem, hogy írjanak, 0 nem gondolkodó és bölcselő volt, O élt: ő az élő ige". Schneider kötelességének tartotta a hitleri rendszer ellen harcba szállni, de azt is látta, ehhez emberfeletti erő kell és ezt csak a hitben találj a meg. Végre húsz év után ismét elment misére. Megtalálta a tárgyi igazságot, a húsból, vérből való igazságot, ami egyúttal isteni erő. Ez az egyetlen, amely az életet megszabadítja bilincsétől. Végre sok előkészület után Freiburgban elvégezte gyónását egy ferences atyánál. Nem az álmos nyugalmat kereste a vallásban, hanem a hitvalló tüzes kardját. Akkor tört ki a háború; ő tudta, mi lesz a kezdeti olcsó győzelmek folytatása és azért Hitler őrülete ellen úgy harcolt, amint csak tudott iszonyú szenvedésben, állandó I
