A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-07-01 / 7. szám
18 veszélyben* Ekkora keresztet úgy bírt elviselni, hogy állandóan imádkozott. Ha éjjel felébredt, nyomban imádkozott, míg újra el nem aludt. Mesterre vall, amit erről írt; - Ma tudom, csak az áll felsőbb vezetés alatt, aki imádkozik. Csak azok a belátások nem rendülnek meg, amelyeket az imádságban szerzünk. Ezek azonban föltétlenül köteleznek. A háború alatt szüntelenül vigasztalt és tanított levél és nyomtatvány útján. Ez jórészt földalatti munka volt és nagyban segítette elzászi barátja Rossé, aki titokban adta ki egyes írásait. Schneider szavai így mindenhova eljutottak. Páratlan tehetsége volt a láthatatlanvalóságot megmutatni, amely szilárdabb, mint a nyers erő és az élettér az élőisten maga. Nyomban az összeomlás után még a füstöl - gő romok között fölhangzott a szava. 1946-ban megjelent új írása; A német szellem hazatérése. Ez történelmi cselekedet volt, mert pá// ratlan erővel hívta a nemzetet, térjen vissza Krisztushoz. O lett Németország lelkiismerete, mint Scháper oly találóankifejezte. Számos kitüntetéssel halmozták el, ő azonban alázatosan vallotta; - Minden törekvésem csak az volt, hogy megtaláljam azt a néhány szót, amivel segíthetem az embereket a végzetet elviselni. Művem és életem eltűnhetnek, csak az a fontos, hogy a kereszt világítson fölöttük az éjszakában legalább annyi időre, amíg egy villámlás tart... Ötven éves korában kiadta életrajzát és abban ezt vallja; - Breughel festménye, a Borús nap fejezi ki sorsom egész éghajlatát. Nálam már nem az egyszerű hitről van szó, hanem csak az imádságról, amit szünet nélkül ismételek. Azért kell imádkoznunk, hogy Krisztus ne hagyjon el a halálban és a borzalmas átkelés után a másik parton várjon bennünket barátokat és ellenségeket, mindnyájunkat, ahányan csak vagyunk... így találkozott Reinhold Schneider az élő Istennel és azóta már megérkezett hozzá. LEONARD CHESHIRE, ANGLIA ELSŐ REPÜLŐTISZTJE Apja neves egyetemi tanár volt, a családban a hagyományos nevelést kapta, majdOxfordba ment jogot tanulni, csak nem volt kedve hozzá. Ügy élt, mint sok más diák, felelősség nélkül folyton az unalommal birkózva. Akkor jött a háború. Addig céltalannak találta az életet, irtózott az ügyvédi irodától, folyton új izgalmat keresett, de hiába, mert semmi sem tudta kielégíteni. A háborútól remélte, hogy megtalálja az élet értelmét a szolgálatban. Hallatlan hidegvére és
