A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-07-01 / 7. szám

13

Cser L á s zl ó , S.J.

Kínai témák

Mit csinálhat az ember a keleti nyár forróságában, koradélután, mikor az ebek is lihegve hanyattanak a kapuk árnyékába s a gyerekek sem szaladgálnak, hanem a földre kuporodva valami árnyas helyen, nagy ritkán szólva egyet-egyet, félig hunyt szemmel bámulnak a levegőbe ?

Ha fáradt vagy, aludni nem tudsz ilyenkor. Ha méghozzá egy tífusz elleni védőoltás sajog bal karodban, eszedbe hozva, hogy valószínűleg kis hőemelkedésed is lehet, - nos, ilyenkor legjobb, ha az ember felnyitja lezárt útiládáját és úgy találomra kiemel valami olvasmányt, vagy nézegetni valót.

Nekem egy kicsi, keményfedelű fényképalbum akadt a kezembe. Felnyitom, lapozgatom, hogy a merev képeknek életet adjak.

Gyermekkorom óta fényképezek és első képeim nagyon gyengék. Mégsem dobtam el egyet sem, csak kivágtam a rosszul sikerült részeket. Mindjárt az első kép ilyen; alakot akartam fényképezni, de csak a háttér rajzolódott élesen, s most mint üvegszilánkok, törve, prizmaszerűen hasítva, darabokban fekszik előttem családi házunk.

ahol kis pajtásaimmal játszottunk. Minden családi háznak van egy kiskertje és udvara, ahova olyan szeretettel gondolják vissza magúkét a felnőttek, hogy újra gyerekek lesznek.

Minden családi ház hasonló. Változataikis változatok. Legkedvesebb részei a legjelentéktelenebbek. A kép- töredékeken át látom az udvart és a kertet,