A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-06-01 / 6. szám
44 alatt tisztára söpörte az égboltot. A hold sem zavarja a munkát, tehát éjjel fényképeznek. Ezért ülnek korán vacsorához. Az udvarról még egyszer feltekintünk a második emelet ablakaira. Ott dolgozik a pápa. Mert vakációja csak névleges pihenés. A világegyház ügyei halogatást nem tűrnek. A hivatalok csökkentett óraszámmal dolgozhatnak, de az egyház feje szinte teljesen ugyanazt a napi- és munkarendet követi, mint a Vatikáni palotában. Haza indulunk, de kerülővel. Autónk a század elején épített villák között kerül az Albánói tó másik partjára, itt fekszik a lankás tájba belesimulva a jobb világért küzdő egyházi mozgalom, P. Lombardi mozgalmának a nemzetközi székháza. Néhány éve még ultramodernnek számított, ma már színre, vonalra, elgondolásra a közelében emelt rendi lelkigyakorlatosházakkal, szemináriumokkal a versenyt föl nem veheti. Gesztenye erdőben kanyarog föl a szerpentin Róma János-hegyé- nek a csúcsára. A Monte Cavo közel ezer méterről néz le az egykori vulkán belső gyűrűjéről a vidékre. Mint ékkövek csillognak oldalán a pápai állam egykori erődítményvárosai. "Rocca di papa" a csúcs alá fecskefészekként tapadó házaival, "Frascati" barokk villáival és télen nyáron este sűrűn hullámzó korzójával, "Albano" híres farsangi felvonulásaival, "Ariccia" a Chigi család várnak is beillő villájával és kegytemplomával, Genzano, Lanuvio, Velletri, fölötte a külső krátergyűrű felszökő szikláin a Maschio d Arianon a rablófészekké vált lovagvár romjaival. 800 méter fölött még talál zöld füvet anyáj, a pásztorgyerek azonban nem tilinkózik, hanem zsebrádión keresztül a szólógitár hosszúhajú lovagjait hallgatja. Ahol a vidéket rettegésbe tartó rablóbandák figyelték a vásárra tartó kereskedő karavánokat, ma a televízió parabola tükrei küldik hullámra a híreket, képeket, valóságot és mesét, ritmust és dallamot, tudást és szórakozást. A plébános rászól egy öreg irre: - A whiskey a te legnagyobb ellenséged.- De atyám! Nem azt magyarázta-e a legutóbbi vasárnap, hogy ellenségeinket is szeretnünk kell?-Ez igaz. De azt egy szóval sem mondtam, hogy le kell nyelni őket!