A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-06-01 / 6. szám
22 ,,Néha cmnqíra elcsüggedek!” "Néha annyira e le süggedek !"-Milyen ismerősenhang- zanak ezek a szavak! Nagyon kevesen vannak közülünk, akik egyszer- másszor ne sóhajtottak volna fel így, legalábbis magukban. így sóhajt az anya, amikor növekvő családjának nehézségeivel küszködik, így sóhajtanak fel együtt a férj és feleség, amikor azon törik fejüket, miként fizethetik az összes számlákat a havi fizetésből. Ez a sóhajtás hagyja el a részeges férje mellett összetört szívű feleségnek az ajkát. így fejezi ki érzelmeit a tanítónő, amikor munkájától elnyűt- ten estefelé azon gondolkozik, hogy miért is adta fejét erre a munkára. Ez vesz erőt a jóindulatú leiken, aki látszólag oly kevés eredménnyel küzd a mindig visszatérő régi kísértések ellen. "Néha annyira elcsüggedek!" - Napról napra a világ minden nyelvén ez a sóhajtás száll az ég felé, és Isten bizonnyal megértő, résztvevő mosollyal tekint le szeretett gyermekeire. Mosolyog, mert Ő tudja, hogy legtöbbször épp azok sóhajtanak fel így, akik legtávolabb állnak a csüggedéstől. Igen, egy pillanatra elvesztik kedvüket. De a legerősebb faág is nyikorogva hajladozik néha a ránehezedő hó és jég súlya alatt, vagy a szél hatására. De amint az ágak ismét elfoglalják régi helyzetüket, úgy helyrebillennek ezek a csüggeteg lelkek is. Talán fáradtan, de kitartóan felveszik ismét terhüket és tovább mennek a meredek ösvényen, amelynek mégnem látják a végét, s talán nem is lesz vége ezen a földön. Isten mosolyog, - de résztvevő szívvel. Ő Atya, és kiolthatat- lan szeretettel szereti gyermekeit. Megszánja őket lesújtott állapotukban. A bűn, amely homályba borítja az emberi értelmet és elgyöngíti az ember akaratát, nem Isten műve volt, hanem az ember saját választása. A bűn elkerülhetetlen következménye az a nehéz szenvedés, amely oly gyakran ránehezedik az ártatlanra mások tudatlansága, gyengesége, vagy rosszakarata miatt. Oly elkerülhetetlen ez, mint a hidrogénbombát kísérő halálos sugárzás.
