A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-06-01 / 6. szám

19

ily biztosra veszünk, nem fog bekövetkezni. Nemde oly csalódás fog eltölteni minket, ami egészen kedvünket veszti, és önbizalmunk is egy csapásra megszűnik?

Ettől nem kell félnünk, amikor a végeredményben tőlünk függő szokások elsajátításáról van szó, s nem pedig valami olyaneseménytől, amelyet tőlünk független tényezők irányítanak, mint pl. hogy életben marad-e valaki, akiért aggódunk.

Indítóokainkat esetleg le is írhatjuk, hogy így még könnyebben felidézhessük, amikor ennek szükségét érezzük. (Köv. a 2. rész.)

ECV FELESÉG SÓHIIJM

Nem nagyon örülök, ha a férjem.. ..

___mikor hirtelen gyengéden megcsókolom, azt mondja:

‘‘Ugyan hagyd ezeket a butaságokat!”

___az ebédnél, amit különös örömmel és gonddal készítettem,

arról áradozik, hogy ugyanezt az ételt ebben és ebben a vendéglőben milyen kiválóan készítik.

.... az új frizurámat egyáltalán nem veszi észre, vagy pedig csak gúnyosan mosolyog.

___az új kalapomat ‘‘rettentő komikusnak” tartja.

___pont akkor tesz nekem szemrehányást, hogy nem tudom

a háztartáspénzt beosztani, mikor neki fogy el a pénze.

... .egy kis otthoni munkát azzal a megjegyzéssel utasít vissza, hogy éppen elég dolga van a hivatalában.

• ... .elrakja a holmiját, és aztán engem okol, ha nem találja. 9

....elfelejti az évfordulókat és aztán a sok munkájával mentegetőzik.

___nem felejt el sajátmagának cigarettát venni, de nem jut

eszébe ugyanakkor nekem egy kis csokoládét vagy pár szál virágot hozni ‘‘soron kívül”.

....mindig pontosan betartja barátaival a találkozásokat, engem viszont megvárat és akkor csak annyit mormol: “Bocsáss meg, nem tudtam előbb elszabadulni!”

... .más asszonyok után megfordul és elragadtatását még bő- beszédűen ki is fejezi.

....végnélkül mesél a sikerekről, amit más nőknél elérhetne, vagy mint még nőtlen, elért.

....egy megjegyzésemre, hogy fáradt vagyok, csak annyit kérdez: “Ugyan mitől?”

....más asszonyokkal szemben roppant udvarias, nekem viszont csak egy harmadik jelenlétében segíti fel a kabátomat, akkor is láthatólag nem szívesen.

....mikor a gyerekek neveletlenek, mindig az “én” gyerekeimről .viszont ha jók és kedvesek, az “ő” gyerekeiről beszél.

... .nálam az öregedés jeleit állapítja meg, de sajátmagánál -------- «zt nem akarja észrevenni! ---------