A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-06-01 / 6. szám
3 telmünket könnyen félrevezetheti a gőg, ha nem félünk attól, hogy kétkedésünkért, tévhitünkért megbüntet az Úr. Érzelmeink könnyen lelohadnak, vagy nemtelen tárgyra terelődik vonzalmunk, ha féken nem tart az az üdvös félelem; jaj nekünk, ha lanyhulunk Isten szeretetében! Főleg pedig ezerszer engednénk akaratunk rossz hajlamának és cselekednénk helytelenül, ha nem élnénk állandóan abban a tudatban, hogy Isten mindent tud, mindent lát és Istennek mindenről számot kell adni. Ez az állandó istenfélelem tartja meg lelkünk tehetségeit a helyes irányban és maga ez az istenfélelem, - vagy másképp az Úr félelme - is isteni ajándék; a Szentlélek hetedik ajándéka. Az elmondottak alapján, amennyire teológiát nem tanult értelmünk felfoghatja, megmagyarázhatjuk önmagunknak, hogy mit is jelent a Szentlélek hét ajándéka, amelyet a hittan így sorol fel: értelem, tudomány, bölcsesség, tanács, jámborság, lelkierősség és az Úr félelme. íme, láthatjuk, hogy minden természetfeletti kegyelem, amelyre lelki életünkben örök üdvünk elérésére szükségünk van, attól függ, hogy megnyerjük és növeljük magunkban a Szentlélek ajándékait. A Szentlélek mindenkinek megadja ezeket az ajándékokat; hogy pedig bővebben, nagyobb mértékben megkapjuk, azért imádkoznunk kell. Imádkozzunk ne csak anyagi javakért, hanem lelki javakért, természetfeletti ajándékokért is. Kérjük főképpen a kegyelmek osztogató- ját, a Szentlélek Úristent, aki a szeretetnek az Istene és épp ezért kész bőségesen adni minden tőle kérőnek, mert hiszen mindenkit isteni szerelmével végtelenül szeret. —Pázmány Péter ajándéka ----Két ferencrendi barát ment be egyszer Pázmány érsekhez alamizsnáért. Egy előszobában kellett várakozniuk, ahol az asztalon két gyér. tya égett. Alikor Pázmány belépett, azonnal az asztalhoz ment és elöl- tóttá az egyik gyertyát. A ferencrendi barátok ekkora takarékosság láttára kifelé indultak, de Pázmány utánuk kiáltott; - Hová mentek? Az egyik barát bevallotta, hogy ilyen takarékosság mellett nincs reményük adományra, azért hát nem is alkalmatlankodnak tovább. • Tévedésben vagytok, fiaim, - szólt Pázmány. - En éppen azért takarékoskodom ilyen apróságokban, hogyannál bőségesebb lehessek az alamizsnái kodásban. S gazdagon megajándékozva bocsátotta útjára a két franciskánust. T
