A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-06-01 / 6. szám
4 Mindnyájan érezzük, hogy szükségünk van erőre felülről, Istentől, szükségünk van rá jobban, mint talán bármikor, mert annyi nehézséget, bajt, gondot, fenyegető viharfelhőket kell leküzdenünk, hogy magunk erre képtelenek vagyunk. Ehhez valóban a Szentlélek csodálatos erejére van szükségünk. Ennek a csodálatos erőnek az elküldése főképpen Pünkösd napján mutatkozik meg. Az Üdvözítő, mielőtt felment a mennyekbe, megígérte övéinek, hogy felfegyverzi őket a magasságból jövő erővel. Éneikül nem lettek volna képesek végrehajtani az Üdvözítő programját: - Elmenvén az egész világra, tanítsatok minden népeket s kereszteljétek meg őket, vagyis hódítsátok meg nekem és az én tanításomnak a földkerekséget. Micsoda vakmerőség! Ezt a feladatot csak a Szentlélek fegyverzetével, az erővel onnan felülről, volt lehetséges megvalósítani. Különbennem, semmiképpen! A jelen idők katolikusainak is az a feladatuk, hogy meghódítsák a Krisztustól elpártolt fejeket és szíveket. Ez oly nagy feladat, mint az első századbeli keresztények hivatása volt. Hitvallás, tett, élet, jó példa, áldozatos szellem, prédikációk, sajtó, apostolkodás, rádió, televízió... mind, mind igénybeveendő! Mindez azonban csak akkor használ, ha felhangzik fölöttünk a pünkösdi szélzúgás és a kegyelem onnan felülről felszerel bennünket a Magasságbeli erejével. Ha Isten kegyelme száll az ember szívére, akkor az mindenre képes, - mondja Kempis Tamás. Mondjanak bármit a nagy politikusok, államférfiak, szociális apostolok, nekünk oly nagy szükségünk van a Szentlélek erejére, mint testileg a mindennapi kenyérre, az állandó lélegzésre. Ha százszor tagadnák is, hogy rá vagyunk utalva az isteni erőforrásra, akkor is igaz marad, hogy Isten kegyelme nélkül, az ő irányító, jóságos vezetése nélkül semmire se megyünk. A lélek belső életét nem önmagunkból merítjük és nem egyedül valósíthatjuk meg örök célunkat. De éppúgy a hitünket és üdvünket fenyegető külső ellenséget sem
