A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-05-01 / 5. szám

47

mindjárt kétpéldányban bírjuk. Utánuk következik a kéziratok szinte beláthatatlan sora.

Ne felejtsük továbbá, hogy a Szentlélek őrködik a tanító Egyház fölött, és ez az Egyház mindig a legnagyobb gonddal őrizte szent iratait.

A legnagyobb nehézség a kutató elme számára mindig az marad, hogy sok hittitkot egyáltalán nem érthet meg, így a Szentháromság és a megtestesülés titkát; s még inkább, hogy egyes hittitkok egyenest ellenkezni látszanak a tapasztalattal; így a föltámadás és azOltári- szentség titka. Ha ez irányú nehézségeink támadnak, gondoljunk arra, hogy az isteni értelem végtelen. Az Isten tudhat és közölhet olyan igazságokat is, amelyek sehogy sem fémek bele a mi kis eszünkbe. Egy ötéves gyermeknek hiába magyarázom, hogyan kell a gömb köbtartalmát kiszámítani; nem fér az eszébe. Még kevésbé fér Isten tudása az emberi értelembe. Ismeretes a legenda Sz. Ágostonról és a tenger vizét egy gödörbe merítgető kisgyermekről.

Meggondoljuk azt is, hogy a mindenható Isten fölötte áll az anyag törvényeinek. Jósága pl. a megtestesülésben egyenest elképesztő. A megfeszítettKrisztus "a zsidóknak ugyan botrány, a pogá- nyoknak meg oktalanság" (I. Kor. 1,23.) Ez a jóság nem engedheti, hogy az Egyház, "az igazság oszlopa és biztos alapja" (I. Tim. 3,15.) tévútra vezessen bennünket. A legnagyobb elmék, mint Aquinói Sz. Tamás, Bellarmin Sz. Róbert, Prohászka püspök és oly sok más, őszinte, mély hittel hitték a kinyilatkoztatott igazságokat; ezrek és ezrek életüket is áldozták azokért. Csak ne akarjuk a hitbeli nehézségeket pusztán saját okoskodásunkkal, bölcselkedéssel megoldani. A nagy fizikus Ampére hívő katolikus volt. Ót is gyötörték egy ideig hitbeli nehézségek és ő ezeket eleinte teológiai képzettség nélkül, bölcselkedéssel akarta megoldani, de nem sikerült. Végül belátta, hogy tévúton jár. Az evangéliumok olvasása, hitvédelmi művek tanulmányozása folytán világosság támadt lelkében és a béke is visszatért szívébe.

Megeshetik, hogy bizonyos lélektani kétely merül fel lelkűnkben, anélkül, hogy meg tudnók jelölni az okát. Aggodalom, esetleg beteges aggodalom gyötör bennünket. Főleg ideggyenge egyéneknél lehetséges ez: talán nem így van... talán tévedek. Olyan ez a tünet, mint a szédülés. Aki szédül a magasban, ne nézzen a mélybe. Nyugodtan tereljük figyelmünket más irányba. Tartsunk kéznél egy-két hatékony elvet; bízd a dolgot teljes bizalommal a jó Istenre és az ő Egyházára... "Tudom, kinekhiszek.. " (II. Tim. 1,12.) Vagy elmond