A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-05-01 / 5. szám
41 A zsinat elé terjesztendő javaslatokat három főtéma köré csoportosították; Isten - ember - egyház. Az Isten megismerése értelmünk által, - az Isten megismerése a hit által, - az értelmi és a hit által való megismerés körül támadt tévedések, valamint azok a tévedések és veszélyek, amelyek az Isten legfőbb tekintélye tagadásából erednek. - Az ember és a társadalom természete és célja. A család. A születéskorlátozás, a mesterséges megtermékenyítés, az állam jogtalan követelései a nevelés terén. Az ember személyi jogai, a szociális kérdés, ennek erőszakkal való megoldása, a kommunizmus és akik programjából hajlandók bizonyos dolgokat átvenni, - a nemzetközi közösség, a háború... Ebben a második főtémakörben téves tételek egész sorát találjuk, mint elítélésre szánt doktrínát. - Az egyház természete és feladata. A tervezett zsinatnak az első vatikáni zsinat félbemaradt munkáját kellett volna befejeznie. Különösen az ellen kellett volna állást foglalnia, hogy ke- resztség nélkül is minden ember az egyház igazi tagja. Az ökumenikus probléma is csak negatív előjellel került a javaslatok közé, a- mennyiben a zsinatnak azt a tételt kellett volna elítélnie, miszerint katolikus és nem-katolikus keresztény között csak névbeli különbség van. - Az egyház missziós tevékenysége. - Lelkipásztori munkája, papsága, fegyelmi rendje, liturgiája. Ebbe a harmadik csoportba kerültek a gyakorlati javaslatok; a lelkipásztori munka korszerűsítése, a cölibátus védelme, a diakonátus felújítása, a kegyúri jogok eltörlése, a liurgiában a honi nyelv használata, az áldozás előtti böjt, a breviárium és más szertartáskönyvek reformja. A katolikus nevelés, a katolikus iskolák fejlesztése, a laicizált iskola veszélyei, a koedukáció, stb. A szerzetesrendeket illetőleg a zsinatnak csak új rendek keletkezését kellett volna megnehezíteni, mert az volt a vélemény, hogy gomba módra szaporodnak az új alapítások. Az apostolkodás körébe sorolták a sajtót, filmet, sport rendezvényeket; az egyházüldözőkkel szemben nemzetközi összefogást sürgettek. A zsinat előkészítésének a harmadik fázisa 1949. júliusától 1951. januárjáig tartott. Ebben a másfél évben a központi bizottság nagyon ritkán ült össze. P. Charles, a titkár, visszament Lőveribe, tovább tanított és csak kétszer-háromszor ment Rómába. Az albizottságok azonban tekintélyes munkát végeztek. De amint telt-múlt az idő, a zsinatot előkészítő albizottságok tagjainak véleménye egyre jobban megoszlott arra vonatkozólag, hogy milyen legyen a zsinat általános jellege és irányvétele. Egyesek azt javasolták, hogy a zsinat rövid ideig tartson. Egyrészt arra hivatkoztak, hogy a püspökök hosszú időn át nem maradhatnak távol egyházmegyéjüktől, másrészt attól féltek, hogy az elnyúló zsinat azt a benyomást keltheti a világban,
