A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-05-01 / 5. szám

42

hogy a püspökök véleménye is számos dologban megoszlik, vagyis a katolikus egyházból hiányzik az egység. Ennek a csoportnak a gondolata szerint olyan zsinati hitvallást kellett volna összeállítani, amit az atyák egyhangúan elfogadhattak volna, de amely mégis meghagyta volna a püspökök szólási szabadságát olyan értelemben, hogy szövegén módosíthattak volna. Az elítélendő tévtanok külön listára kerültek volna, a megvalósítandó reformokat egy másik listára gyűjtötték volna össze. Tehát a zsinatnak csak a hitvallási formulával és evvel a két listával lett volna dolga, míg a dekrétumokat a zsinat szándé- kánakmegfelelőenakongregációk állították volna később össze. Ezek szerint a zsinat 1951-ben össze is ülhetett volna és a püspökök 3-4hét után már dolgukat végzetten haza is térhettek volna híveik közé.

A zsinatot előkészítő albizottságok tagjainak többsége azonban más véleményen volt. Azt kívánták, hogy a hagyományos utat kövessék. Vagyis a zsinat hosszú és alapos előkészítése és a zsinat tökéletes szabadsága mellett voltak. Tartson addig, ameddig a püspökök majd jónak látják. Mindent úgy kell elrendezni, hogy senki se gondolhassa, hogy a zsinatot a kúria a maga képére és hasonlatosságára akarja befolyásolni. De a hagyományos zsinat gondolatát hirdető többség sem tudott választ adni arra a legnagyobb problémára, hogy mint lehet majd a hagyományos formák között levezetni a zsinatot, amikor a püspökök száma közel 2000 lesz. Akármennyire is többen voltak azok, akik a zsinat levezetésének a hagyományos módja mellett szálltak síkra, a vélemények a bizottságokon belül a legfontosabb kérdésekben is megoszlottak. Nem tudtak megegyezni sem abban, hogy mint készítsék elő a zsinatot, mint fogalmazzák meg a javaslatokat, meddig tartson a zsinat, de abban sem, hogy majd milyen dokumentumokkal zárja be a zsinat munkáját.

A központi bizottság 1951. január 4-én tartott ülésén úgy döntött, hogy az egész problémaköteget a pápa elé terjeszti. XII. Pius válaszul elrendelte, hogy a zsinat előkészítésén tovább ne dolgozzanak, vagyis a pápa elejtette a zsinat összehívásának a tervét. Amint Giovanni Caprile, cikke egyik jegyzetében írja: - az egyik bíboros szerint XII. Pius soha sem hívta volna össze az egyetemes zsinatot, természete nem tűrte volna, hogy egy olyan nagy hatalommal és befolyással rendelkező szervezet, mintáz egyetemes zsinat, rá hatással legyen. János pápa bátorságára és határozottságára volt szükség ahhoz, hogy az egyetemes zsinat összeülhessen. Mindenesetre az a munka, amelyet XII. Pius idejében végeztek, nem veszett kárba. A második vatikáni zsinat előkészítését avval kezdték, hogy áttanulmányozták a XII. Pius idejében végzett munkának a Szent Officium irat