A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-05-01 / 5. szám
26 győzni a helytelen szokás hatalmát, ha egyáltalán gondolni fog erre. Ön, mint szülő bizonyára haragra gerjed annak még a gondolatára is, ha valaki az Ön gyermekét elkényeztetettnek merné nevezni. Amit másokelkényeztetésnek tartanak, az az Ön szemében szeretet. De talán már Önnel is megesett, mikor vendégségben volt másoknál, alig tudta visszatartani megjegyzését, amint azok kisgyermekefélbe- szakította kellemes társalgásukat, vagy kártyázásukat akaratoskodó kérésével: - Papa, rajzolj nekem egy halat! Vagy talán Önnek voltak vendégei, s elérkezett a kisgyermek ágybatevésének ideje. Az azonban addig sírt, míg végül megengedték neki, hogy a társaságban maradhasson, ahol azonban hamarosan elnyomta az álom. Mentegetőzve mondta talán vendégeinek: -Mindent megpróbáltam már vele. Megvertem, összeszidtam, kedvesen kértem. Semmi sem használ. Ezért feladtam a küzdelmet! Vendégei talán udvariasan egyetértenek Önnel, hogy valóbanmin- dent megkísérelt a kis angyallal, s nem tehet mást. Hazafelé menet azonban elmondják egymásnak a véleményüket, amelyet Ön előtt nem akartak hangoztatni; - Hagyta volna sírni őt a hálószobában. Minket az nem zavart. Ha nem kényeztetik el, s nem engedik mindig érvényesülni makacskodását, hamarosan elalszik. Ha tűnődik azon, hogy vajon Ön elkényezteti-e gyermekeit, válaszoljon magában ezekre a kérdésekre: - Már első éveiktől kezdve rendre szoktatja-e gyermekeit? - Akkor mennek-e aludni, amikor ők akarnak, vagy pedig amikor Ön küldi ágyba őket? - Addig, s akkor játszanak-e, ameddig s amikor ők akarnak? - Állandó rendetlenség uralkodik otthonában, mert reggeltől estig a fülük mellett engedik el gyermekei az Ön szavát? - A gyermek hamar megérzi, hogy szülei nem fogják beváltani fenyegetésüket, s könnyen túltehetimagát parancsaikon. Vigye csak magával őket a piacra, boltba, s mindent megmozgatnak, ami kezük ügyébe kerül, mert otthon is megtehették ezt, és semmi sem történt velük. Vagy ha a templomban, moziban, vagy halottas kápolnában vannak Önnel, hangosan beszélnek, kiabálnak, sikoltoznak, mert nem tanította meg őket arra, hogy néha csendben kell lenniük. Amikor iskolába kerülnek, először még ott is rendetlenkednek tanítás közben, vagy a padlóra öntik a szemeteskosár tartalmát, mert otthon nem tanította meg őket a fegyelmezett viselkedésre és a rendre. Egy kisgyermek egészenfelháborodott azon, amikor a szomszéd
