A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-05-01 / 5. szám
27 rászólt, hogy nem szabad a kalapáccsal verni az autót.- Miért nem? - kérdezte. - Mert az autó nem a tied!- De az enyém, - mondta a gyermek - s azt teszem vele, amit akarok! A szomszéd erre saját kezébe vette a gyermek nevelését, ami azonban nemcsak a gyermeket érintette fájdalmasan, hanem szüleit is. Talán ez volt az első alkalom, amikor a kisfiú tapasztalta, hogy nem minden az övé s nem bánhat mindennel saját kénye-kedve szerint. Ezt a leckét kellemesebb módon is megtanulhatta volna, ha szülei megmondták volna neki, hogy másoknak is vannak jogaik, a- melyeket neki tiszteletben kell tartania. A gyermekkorban szerzett szokások minden téren döntőek lehetnek a későbbi életben. Hány gyermek nőtt fel katolikus családban, s amint kikerült a családból, mégis abbahagyta vallásának gyakorlását. Kiskorában nem tanították meg arra, hogy a napot reggeli imával kezdje; akkor mászhatott ki az ágyból, amikor akart. Később talán rákényszerítették őt a templomba járásra, de ennek nem sok értelmét látta, s amint módjában állt, lerázta magáról a nyűgnek tartott korlátokat. Ha esetleg mégis elmegy a templomig, mise alatt r endszerint kint cigarettázik. Kisgyermekkorában annyira megszokta a teljes szabadságot, hogy felnőtt korában is csak saját akaratát követi. Ezért nagyon fontos, hogy a szülők gyermekeiket már kisgyerek- korban megtanítsák a rendre és mások jogainak tiszteletben tartására. Ha ezt elhanyagolják, ham árosán tapasztalni fogják, hogy szemtelenül viselkedik gyermekük. Az iskolában visszafelesel tanárainak és kihívóan viselkedik, mert tudja, hogy Amerikában nincs törvény a szemtelenség ellen, tanárait azonban megbüntetik, ha hozzá mernek nyúlni. Azt is tudja, hogy ha egyik iskolából kidobják őt, a másik iskola köteles befogadni. Ezért mind szemtelenebb lesz. Mindennek elejét vehették volna szülei, ha kiskorában nem engedték volna meg neki, hogy mindenben kénye-kedve szerint járjon el. Az elkényeztetett gyermekből olyan férfi vagy nő válik, aki mindenben ki akarja majd elégíteni vágyait. Hiszen már kisgyermekkorban is így beszélt; - Most nem akarok enni! Adj nekem limonádét! - Anya, tudod, hogy én nem szeretem a főzeléket! -Utálom ezt a húst! - Minden gyerekkel megesik, hogy néha válogat az ételekben. De amikor az anyja, vagy az apja állandóan megengedik neki, hogy csak azt egye meg, amit akar, s édességekkel lakjék jól, akkor elkényeztetik gyermeküket. T
