A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-05-01 / 5. szám
18 megmondtam; Én nem vagyok a Messiás, hanem csak előfutárja. Az a vőlegény, akié a menyasszony; a vőlegény barátja csak ott áll a vőlegény mellett, hallgatja szavát és szívből örül neki. Ezzel most az örömöm is teljes. Neki növekednie kell, nekem kisebbednem.(Ján. 3, 27-30.) János ezzel nyíltan elismerte, hogy Jézus a Messiás! O a Vőlegény, akiről a próféták annyit prédikáltak. János csak a Vőlegény barátja s örül, ha barátja hangját hallhatja. Jézus tehát Izrael isteni Vőlegénye, mert övé a Menyasszony, Izrael egész népe... S Keresztelő János, Izrael legnagyobb prófétája félreáll és előre engedi a názáreti vándortanítót, akiben fölismerte a várva-várt Messiást... Kevéssel ezután elnémult Izrael legfényesebb fénylő csillaga. Heródes Antipás elfogatja Jánost, mert bolygatni merte családi életének nyilvános botrányait. János azonban nem veszítette el egyensúlyát. Még a börtönben is csak a Messiás foglalkoztatja. Innen üzenget neki és kérdezi, hogy ő-e a Messiás, vagy mást várjanak-e? Jézus ezzel küldi vissza János tanítványait a börtönbe; - Menjetek és mondjátok el neki, amiket láttatok és hallottatok. A vakok látnak, a sánták járnak, a leprások meggyógyulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak és szegényeknek hirdettetik az evangélium. Boldog, aki énbennem nem botránkozik meg. (Mt. 11.) S miután János emberei eltávoztak, kezdte magyarázni a körül- állóknak, hogy János nemcsak .prof éta. Még ennél is jóval nagyobb. Legnagyobb az asszonyok szülöttei között. Egy év sem telt bele és Heródes lefejeztette Keresztelő Jánost a börtönben. így állt bosszút törvénytelen felesége a prófétán, amiért az nyÜtanmegmondta Heródesnek, hogy nem szabad fivére feleségét elvennie. Heródiás ui. (így hívták az asszonyt) Fülöpnek, Heródes testvérének volt a felesége. a©« dMí<m sstotato Annak, akijúdeából Galileába akart átmenni (vagy megfordítva) át kellett mennie a közbeeső Szamarián. SzamariaPalesztina közepén terült el. Ez a terület Izrael tíz törzsének volt a birtoka addig, míg az asszírokéi nem pusztították az országot 722-ben. Alakosságot elhurcolták a helyükbe idegen néptörzseket telepítettek. Az új telepesekből és a még megmaradt izraelita lakosságból egy egészen új népfajta alakult ki a századok folyamán. De nemcsak a népe volt fúr-
