A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-05-01 / 5. szám
17 vele. Úgy is lett. Éjnek idején fölkereste Jézust. Rabbi, szólt hozzá, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki sem tud ilyen csodákat művelni, mint te, ha Isten nincs vele... Majd beszélgetni kezdtek arról, hogyan születhetik újjá az ember vízből és Szentlélekből. Mert csak az ilyen mehet be Isten országába, - mondotta Jézus. Nikodémus nemigen értette ezt a szokatlan beszédet. Jézus szelídenmeg is fedte őt: - Te Izrael tanítója vagy és nem érted? S megmagyarázta neki, hogy az "Emberfia" éppen azért jött, hogy megtanítsa az embereket az üdvösség útjára. Aki hisz Benne, nem vész el, hanem örökké él. Úgy szerette ui. Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. (Ján. 3, 16-17.) Nikodémusnak volt mit gondolkoznia a hallottakon. A nyelv, a- melyet Jézus beszélt, a szent könyvek nyelve volt. Azokban volt szó az "Emberfiáról", aki az ég felhőiben, Isten kíséretében jön. Hatalom és nagyszerű királyság adatott neki. Hatalma örök, soha el nem múló hatalom és királysága soha sem pusztul el. Minden nép és nemzet őt szolgálja, stb. (Dán. 7, 13-14.) Csak nem Jézus az "Emberfia", akiről Dániel látomása szól?! Igaz, nem mondta ki kereken, de egész megjelenése, szavai arra vallanak, mintha önmagáról mondotta volna ezeket a szavakat. Magára alkalmazza ezeket a titokzatos dolgokat: Emberfia, Isten egyszülött Fia, hogy üdvözüljön a világ általa... Jézus nem maradt Jeruzsálemben. Júdea falvait járta és hirdette az Isten országát. Már beszédje azt mutatta, hogy nem közönséges próféta rejtőzik az igénytelen názáreti vándortanítóban. Cselekedetei meg egyenesen elbűvölték az embereket. Ez a fiatal rabbi csodatevő volt! Nemsokára Jánosnak is tudomására jutottak Jézus cselekedetei. Tanítványai újságolták neki a hírt: - Mester, mondták neki, aki nálad volt ajordánon túl, akiről tanúságot tettél, most szintén keresztel és mindenki hozzá tódul. János így válaszolt: - Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a mennyből nem kapta. Ti magatok vagytok tanúim, hogy
