A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-05-01 / 5. szám

7

Amerikai barátainak hívására 1939. júniusában előadókörútra megy az Egyesült Államokba. Bár barátai marasztalni akarják, mégis hat hetes távoliét után visszatér Berlinbe. Három és fél évig még viszonylagos szabadságnak örvend. 1940. novemberétől 1941. februárjáig az Ettali bencés-kolostorba menekül. A bencések élete mélybenyomást tesz rá. 1943. április 5-én letartóztatják szülei bérlini házában; a Gestapo azzal vádolja, hogy résztvett a politikai ellenállásban. Fogságának első nyolc hónapjában még írhat szüleinek, menyasszonyának, és barátjának Eberhard Bethge-nek. Ezeket a leveleket később maga Bethge tette közzé "Ellenállás és alávetettség" címmel. Bonhöffer főleg e levelek révén lett ismert. 1945. április 9-én, 39 éves korában kivégezték Flossenburgban., E helység templomának emléktábláján ez áll; - Dietrich Bonhöffer, Jézus Krisztus tanúja testvérei között!

Említettük már, hogy Bonhöffer főleg börtönből írt leveleivel vált híressé. Főleg ezeket a leveleket magyarázták félre. Fogsága alatt Bonhöffer rendkívüli helyzetben van; egyedül, a párbeszéd lehetősége nélkül; Berlinre naponta a bombák áradata hull. Valóban ítélet-idő ez, apokaliptikus idő. Bonhöffer intenzív lelki és szellemi életet él ebben a helyzetben is. Radikálisan átgondolja hitét és a kereszténység jövőjét. Tapogatódzó, kereső meglátásait veti papírra és küldi el barátjának. Reflexióinak egyik visszatérő gondolata; a világ nagykorú lett, a hitben is nagykorúnak kell lennünk. A modern ember tudományos világképe feleslegessé teszi azt a munkahipotézist, amely a még ismeretlen X tényezőket az "lsten"-nel helyettesíti be. A természetnek autonóm törvényei vannak. Istennem lehet fogyatékos ismeretünk pótléka, de nem lehet egyszerűen az egyetemes emberi kérdéseknek, - a szenvedés, a halál, a bűn titkának a "megoldása" sem. Azt tapasztaljuk, hogy kortársaink e kérdések megoldását keresve nem menekülnek Istenhez, - megvannak Isten nélkül.

Bonhöffernek Isten transzcendenciájáról tiszta fogalma van és a Jézus Krisztusban való igaz hitet nemcsak mélyen megéli, hanem többnyire hűségesen ki is fejezi. Bizonyos túlzó kijelentéseit, vagy kettős-jelentésű szavait félre lehet érteni. Katolikus szempontból is lehet bírálni egyház-felfogását és bizonyos tételeit. De ennek ellenére P. Marlé-val következtethetünk: - Életének viszontagságain és keresésének bizonytalaságain keresztül Bonhöffer állandóan Jézus Krisztusra szegezte tekintetét. Egyedül az 0 tanúja akart lenni testvérei között!

Mert Jézus Krisztus nyilatkoztatta ki és teljesítette be azüdvö-