A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-05-01 / 5. szám
8 zítő Isten ígéreteit; egyedül Ő adhat értelmet létünknek. "Ha a föld méltó volt arra, - írja Bonhöffer, - hogy Jézus Krisztust, az embert hordozza hátán, ha olyan ember élhetett itt, mint Jézus Krisztus, akkor számunkra is megéri az élet azt, hogy leéljük. Ha Jézus nem élt volna, akkor - az összes többi ember ellenére, akiket ismerünk, tisztelünk és szeretünk, életünk értelmetlen lenne". - "'Mindaz, amit Istentől joggal várhatunk és kérhetünk, Jézus Krisztusban van". Hangjukról ismeri meg őket Az alábbi kedves történetet az otthon megjelenő ”Új Ember”c. lapból vettük át. Orosz Andrásáé 93 éves, nyolcadik éve özvegy, tíz gyermek édes. anyja. Harminc unokája és négy ükunokája van. Most már állandóan ágyban fekszik egyik leánygyermekénél, aki szeretettel gondozza .Bár még most sem szívesen szorul az ápolgatásra. Egy kötél et erősített ágyá. nak lábától eső végéhez és ennek segítségével kapaszkodik fel, ha "pihenni” akar. Neki az állandó fekvés jelenti a fáradságot, mert még most is inkább ő szeretne segíteni övéinek. Látása már meggyengült, s mikor szerte a Sajó mentén élő lányai meglátogatják, nem az arcukról, hanem a hangjukról ismeri meg őket. Az életéről szeretnénk hallani, de nagyon keveset tudunk meg erről az elképesztően munkás, nagyon kemény asszonyt életről, mert őt már csak az érdekli, ami a halál után vár rá. A falu papja, aki elkísért hozzá, vigasztal jai- Ne búsuljon, drága Orosz Néni, megismerik magát ott is,odaaát is. . Megismernek.e? ... Ugyan miről...? - Háta hangjáról, amiről maga is megismeri a leányait.- A hangomról?... 0, kedvesem, arról igazán megismerhetnének, mert kilencvenhárom esztendő alatt velük beszélgettem a legtöbbet... Az én Jézusommal, Szűzanyámmal... Kipirosodott az arca, boldogan mosol yog és már nem is törődik velünk. Megfogja a kapaszkodó-kötelet, felül, keresi a takaróról lecsúszott rózsafüzért. Már nem akar velünk beszélgetni, csak azokkal, akik a világ számára el homál yosul t szeme előtt most meg jel entek.
