A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-05-01 / 5. szám

6

rán az ekkléziológia felé fordul, később is az egyház titka áfl érdeklődésének homlokterében. De a fiatal teológust nemcsak az elvont, elméleti kérdések érdeklik. A konkrét egyházi élet, a lelkipásztori munka is vonzza. Egy időre a barcelonai német plébániánsegít, majd pedig (1929-ben) visszatérve Berlinbe, idejének jó részét Wedding népi negyedének szenteli; vallásos oktatást nyújt egy fiatal csoportnak. A munkások szociális helyzetére is felfigyel; ekkor kezd érdeklődni a szociális és gazdasági problémák iránt. 1930-ban védi meg habilitáciős tézisét, amely kiegészíti doktori disszertációját. Címe; Tett és 1 ét; a transzcendentális filozófia és ontológia a rendszeres teológiában.

Bonhöffer tehát már taníthatná a teológiát valamelyik egyetemen. Ehelyett azonban Amerikába utazik és New Yorkban még póttanulmányokat végez. Az amerikai tartózkodás új társadalmi, politikai és kulturális környezetet jelent; Bonhöffer gyakran látogatja pl. a harlemi néger negyedet. De az Egyesült Államokban főleg az lepi meg, hogy az ottani protestantizmus lényegesen különbözik a németországitól; "reformáció nélküli protestantizmus" ez, az ő kifejezése szerint. Megnyílik az ökumenikus távlatoknak. 1952-ben kijelenti: - "Azok a protestáns egyházak, amelyek résztvesznek az ökumenikus munkában, jobban eltérnek egymástól hitvallás szempontjából, mint az eredeti protestantizmus a katolicizmustól".

Bonhöffer 1931-ben tér vissza Berlinbe, hogy megkezdje az egyetemi tanítást. Tehát már Berlinben van, amikor Hitler uralomra kerül. A nemzeti szocializmus és a német keresztények között kiéleződnek az ellentétek. 1933. februárjában Bonhöffer egyik rádió-előadásában merészen bírálja a német nép törekvését, hogy a Führert akarja vakon követni; ez a Führer könnyen Verführer lehet, vagyis félrevezető, - figyelmezteti hallgatóit. Adását félbeszakítják. Bonhöffer határozottan állástfoglal a zsidóüldözés ellen; igazságtalannak tartja pl. azt, hogy a zsidóságból megtért keresztényeket kizárják az evangélikus közösségből. Az evangélikus egyház szakadása ellen küzd. 1933-ban Londonba megy, ahol két német plébánián dolgozik. 1935. tavaszáig marad itt. Egy indiai utazás során találkozik Gandhival. 1937. októberéig a Finkenwalde-i szemináriumot igazgatja. Ebben az időben írja "Krisztus követése","Közösségi élet" és "Kísértés" c. elmélkedési könyveit.

A szemináriumot 1937 őszén feloszlatja Himmler Gestapója. Novemberben már a szeminárium volt lakói közül huszonheten börtönben ülnek. A munka egy ideig titokban folyik. Bonhöffemek nemcsak azt tiltják meg, hogy tanítson, hanem azt is, hogy publikáljon.