A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-05-01 / 5. szám

I

A Szűz anyát sok szép címmel tisztelik már szerte a világon, de még sohasem hallottunk arról, hogyKútmenti Boldogasz- szonynak nevezzék őt. Pedig minden bizonnyal megilleti őt ezen a címen is a tisztelet. HiBoldogasszony

Kútmenti

szennap nap után járt a názáreti közös kúthoz, hogy ott vizet merítsen a szentcsalád számára. Ez ugyanis az asszonyok feladata volt. Az asszonyok nem is nagyon húzódoztak tőle, mert a kút mellett találkozhattak egymással és kicserélhették a napközben felszedett híreket. Abban az időben ugyanis nem volt még telefon, így hát a kút adott nekik erre kiváló alkalmat.

Noha erről írásbeli feljegyzésünk nincsen, biztosra vehetjük, hogy a kútmenti beszélgetésekben a helybeli és szomszéd falubeli pletykák terjesztésének is jutott hely. Botrányok pedig mindig voltak s lesznek a világon. Vagy ha újabb nem akadt, fel lehet mindig eleveníteni a régieket. Apró jelekből pedig az éles asszonyszemek előre meg tudják jósolni, hogy hol, milyen botrány fog kitörni a közel jövőben. No, meg olyanok is akadtak közöttük, akiknek tényekre sem volt szükségük ahhoz, hogy rossz hírt keltsenek másokról. Elég volt ehhez valamelyes ellenszenv.

De mi köze van mindehhez a Kútmenti Boldogasszonynak? Hiszen biztosra vehetjük, hogy ő az ilyen beszélgetésekben sohasem vett részt mások hibáinak, bűneinek kiteregetésével. Sőt az is valószínű, hogy már közeledésére is elpárolgott az asszonyok pletykázó kedve, torkukon akadt a szó, és hirtelenül eszükbe jutott, hogy otthon már nagy on várják őket a vízzel. Azért úgy szétrebbentek, mint a varjak, amint Mária a kút felé közeledett.

Pedig ugyancsaknem volt mit félniük a názáreti ács feleségétől. O mindig kedves, szeretetteljes volt irányukban. Mosolyogvaüdvö-