A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

I

AZ ÚJÉVI MÁRIA

Ismét ott állunk a nagy ismeretlen előtt; az a nap van, amelyen új esztendő nyílik lelkünk előtt. Érdekes, hogy a római liturgiában ez a nap alapjában véve Mária-nap; legalábbis az volt, az Istenszülő tiszteletére szentelt nap. A mise könyörgése ma is Máriát dicséri. Az "egészen szép" milyen kevéssé volt látható azon a bizonyos legelső nyolcadnapon, a születés utáni egy hét elteltével! Minden szépsége belül volt. "Titokzatos rózsa", a szeretet virágának igénytelen bimbója, hol a valódi szépséget még a külső tények bimbólevélkéi takarták el a mit sem sejtő szemek elől.

Hány értéket, mennyi lelki szépséget nem látunk, nem is sejdí- tünk másoknak látszatra semmit mondó külsőségei alatt! Ilyen lehetett az újévi Mária is, a születés utáni nyolcadnapra szorgoskodó ifjú szűz és ifjú édesanya; égfölötti kitüntetését, a csodás szűzi anyaságot egyedül József tudhatta csak; a pásztorok, a rokonok, az emberek csak fiatal anyát láttak benne. Báját kellett, hogy érezzék, de az isteni mindenhatóság titokzatos működését nem észlelhették, mert a nagydolgok rejtekben történnek. A titokzatos rózsa nyílásakor hideg volt a föld s az maradt, míg az újszülöttnek sorsa beteljesedett.

S az újévi Máriának ez a rejtettsége tovább folytatódik. Nemcsak hogy valódi képemását nem ismerjük; legenda csak, hogy Szent Lukács képet festett róla. Igaz, evangéliumában ő ír legtöbbet róla, de mégis egy-két vonás az egész. A Magnificat-on kívül alig néhány sorra telnek szavai, hallgatás, sokatmondó csend veszi őt körül. A másik világ küldötte jelenik meg előtte, üzenetet kap, meg nem érti és "gondolkozott, mit jelent ez az üdvözlet". Nem lehet; miképpen történik ez?" - kérdezi az angyaltól. És anélkül hogy a módot értené, vállalja az anyaságot: - "Legyen nekem a te igéd szerint!" Homály

T