A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
39 Aki az ilyen hitigaz Ságokat elveti, jóllehet felismerte, hogy azok Istentől származó kinyilatkoztatást tartalmaznak, az súlyosan vét a hit ellen, azaz hittagadóvá válik. Talán még senki sem számolta össze, hány ilyen hitigazság van és talán pontosan nem is lehetne megállapítani, mert eltérés lehet a megszövegezésben, továbbá valaki hitigazságnak foghat fel valamit, amiről másvalaki kimutatja, hogy két-három hitigazságot ölel fel. Hozzávetőlegesen azonban megállapíthatjuk, hogy a mai dogmatika könyvekben körülbelül 150 hitigazságot tárgyalnak, s ebből kb. 130-at az egyház ünnepélyes tanítótekintélye is annak nyilvánított, míg a többi 20 mellett az egyház közönséges tanítótekintélye tanúskodik. Bőven találunk azonban ezek mellett (legalább ugyanilyen számban) olyan tanításokat is, amelyek igazságát biztosra vehetjük. Ezek kétségbevonása vakmerőség lenne, mégha nem is lenne azonos a hittagadással. Nemrég ilyen "általános és igaz" tanításként közölték a dogmatika könyvek a Szűzanya mennybevitelének tényét. Természetesen, miután az egyház ünnepélyes tanítótekintélye csalatkozhatat- lan hitigazságként hirdette ki ezt is, már hittagadásba esnék, aki elvetné. Amikor azonban az egyházatyák, vagy a hittudósok véleménye is megoszlik, nem köteles senki sem valamelyik véleményt magáévá tenni, még akkor sem, ha egyik csoportjuk biztosnak hirdeti saját nézetét. A Szűzanya mennybevitelének és a több mint 100 évvel ezelőtt a Szűzanya szeplőtelen fogantatásának dogmaként való kimondása, vagy a pápai csalatkozhatatlanság dogmája, amit az első vatikáni zsinaton mondtak ki, azt a látszatot keltik, mintha az egyház még évezredek után is újabb hitigazságokkal gyarapítaná tanítását. A valóság azonban nem az, hogy új hitigazságot jelent ki, - ehhez az egyháznak nincs joga - hanem csak az, hogy egy már eddig is ismert hitigazságot világosabban meghatároz és annak kötelező elfogadását mindenkire nézve előírja. A Szeplőtelen fogantatás dogmája előtt még oly nagy hittudósok, mint Szent Tamás is összegyeztethetetlennek tarthatták azt hitrendszerünkkel. De amikor egy másik hittudós, Scotus, rámutatott arra, hogy ez a hittitok a Szűzanya istenanyaságának szükségszerű előfeltétele volt, akkor megoldódott az utolsó nehézség is. Mégis évszázadok teltek el, míg a püspökök és hívők kérésére a Szentatya ezt a hitigazságot is a dogmák közé sorolta. Ezzel azonban nem új hitigazságot jelentett ki, hanem csak egy évezredekenkeresz-
