A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
40 tül általánosan hitt igazság ezután mindenkire nézve kötelező elfogasádát szögezte le. Ugyanez a helyzet a többi dogmával is azzal a különbséggel, hogy azoknál szükség is kényszerítette az egyházat a kinyilatkoztatás tartalmának világos meghatározására, mert tévtanok keletkeztek az illető hitigazságokkal kapcsolatban. Ahhoz tehát, hogy az egyház ünnepélyes tanítótekintélye valamit dogmának jelenthessen ki, szükség van annak világos kimutatására, hogy ez a hitigazság legalábbis burkoltan benne foglaltatik egy másik hitigazságban, és hogy az egyházban kezdettől fogva általánosan hittek benne, mégha annak mindenkire nézve kötelező elfogadását még nem ismerték is fel. Az általános hit ugyanis nem számtani általánosságot jelent, tehát nem zárja ki, hogy egyes hívők, (akár egyházatyák, vagy hittudósok is), ne lehettek volna más véleményen. A hitigazságoknak ezt a kikristályosodását, világos meghatározását nevezik dogmafejlődésnek. Amint azonban az apró magból kifejlődő fa nem "új", hanem benne rejlett már a magban, úgy ezek a hitigazságok is talán egyesek előtt rejtve, de benne foglaltattak az eredeti kinyilatkoztatásban. Ezért mondhatjuk, hogy az egyház nem tanít új hitigazságot, amikor dogmában meghatározza egy eddig töb- bé-kevésbé homályban lévő igazság világos értelmét. MISEKÖN YV A FAZÉKBAN Egy angliai pl ébán ia-templ ómban történt. Az egész templom meghökkent, amikor egy asszony kiáltása hangzott végig az épületen:- Ó, ia/, az ebédem! Mi váltotta ki ezt a kiáltást a nőből? Az, hogy a derék hívő kinyitotta táskáját és elővett belőle egy lapos csomagot, amely szépen be volt borítva zsírpapírral: az imakönyv helyett aztadarab marhahúst hozta magával, amelynek vígan kellene fől- nie a fazékban. Az asszony, egy szörnyű gyanú hatása alatt, hazasietett. Esgya- núja valóságnak bizonyult: az imakönyve, néhány szentkép társaságában ott úszott aleveses fazékban, a zöldségek tetején. Sietségében a hús helyett imakönyvét dobta a fazékba—
