A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
37 Változatlan hitígazságok Még a vallásilag aránylag képzett katolikusokat is megzavarhatja a látszólagos ellentét az egyház tanítása és gyakorlata között. Egyrészt azt tanítja az egyház, hogy az egész világnak szánt kinyilatkoztatás az apostolok korával lezárult, másrészt pedig időnként dogmának nyilvánít ki egyes hitigazságokat. Minthogy a dogmák a századok folyamán állandóan szaporodnak, ez azt a látszatot kelti, mintha a mai katolikusoknak sokkal több hitigazságot kellene elfogadniuk, mintáz őskeresztényeknek. Időről-időre felmerül egyesekben a kérdés, vajon hány dogmája van jelenleg az egyháznak. Amikor pedig dogmafejlődésről hallanak, ez még inkább megzavarja őket. Hogyan fejlődhet egy változatlan igazság? Ha tudnák, hogy nekünk katolikusoknak nemcsak a dogmákat kell változatlan hitigazságokként elfogadnunk, akkor még tanácstalanabbak lennének. Ha pedig ehhez még megjegyezzük azt is, hogy viszont aránylag az egyház tanításának nagy része nem hitigazság, tehát változtatható, akkor ugyancsak azt hinnék, hogy most már aztán senki sem igazodhat ki. Mindennek megértéséhez természetesen hosszas és részletes tanulmányokra és a szakkifejezések finomságának ismeretére van szükség, de legalább annyit egy rövid cikk keretében is elérhetünk, hogy belássuk, nincs itt szó ellentmondásról, s ha néhány fogalmat tisztázunk, a félreértéseket is elkerülhetjük. Kezdjük azzal, hogy Isten fokozatosan többet és többet nyilatkoztatott ki magáról az emberiségnek. Az egész világnak szánt kinyilatkoztatás az apostolok korával zárult le. Ezt a kinyilatkoztatást részben leírták (a Szentírás könyveiben), részben pedig élőszóval adták tovább azok, akik részesültek benne (ez utóbbit nevezzük Sz ént- hagyománynak. ) Az élőszóval tovább adott kinyilatkoztatás tartalmára a hívek hitéletének megnyilvánulási módjából, szertartásaiból és meggyőződéséből következtethetünk, amit egyrészt az őskori emlékekből és feljegyzésekből, másrészt pedig az ősidőktől kezdve fennmaradt meggyőződésből vagy viselkedésmódból ismerünk meg. Példa erre a Szűzanya mennybevitele, amiről egy szót sem olvashatunk a szentírásban.
