A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
36 KÉRDEZTÉK: Jézus ezt mondta a zsidóknak: "Atyáitok mannát ettek a pusztában ésmégismeghaltak. Itt a mennyből alászállőtt kenyér, hogy aki eszik belőle meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászál lőtt élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, mel yet adni fogok, az én testem a világ életéért." (János 6,49-52.) De mi is meghalunk, akárcsak a zsidók! FELELÜNK: A természetes életünk egykor véget ér, de a megszentelő kegyelem által bennünk létrehozott te rm és z e tfö 1 ö tt i életünk soha nem ér véget. A manna úgy került bele az Oltáriszent- séget megígérő beszédbe, hogy a zsidók valami jelet kértek az Ür Jézustól; olyasfajtát, mint amilyent őseik kaptak a manna által a pusztában. Az Ur Jézus erre azzal felel, hogy sokkal de sokkal nagyobb jelet fog nekik adni, mint amilyen a manna volt, amely tisztán csak a természetes éhséget csillapította és csupán a természetes élet fönntartására szolgált. Krisztus oltáriszentségi teste növeli bennünk a természetfölötti életet, ez az élet viszont nem ér véget a halállal. .. "Amennyből alászállt kenyér... nem olyan, mint a manna, melyet atyáitok ettek és mégis meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él". (János 6,58.) A végső magyarázat az Ur Jézusnak e szavaiban található; "Aki eszi az én testemet, bennem maradásén őbenne. Amint engem küldött az élő Atya és én az Atya által élek, úgy, aki engem eszik, énáltalam él"(János 6, 56-57). Ezekbőlasza- vakból félreérthetetlenül világos, hogy Jézus nem a mi természetes, hanem természetfölötti életünkről beszél! Az öröm abban a pillanatban születik meg, amelyben felhagysz boldogságod keresésével és megpróbálsz másokat boldoggá tenni. Ezért ha szomorú vagy, állj meg és keresd az okát —, szíved mélyén majd mindig felfedezed annak nyomát, hogy visszatértél magadhoz. Ne nyugodj bele ebbe. Ajándékozd Istennek, amit féltékenyen őriztél, aztán feledkezz el magadról és legközelebbi felebarátodra gondolj. Az ajándékozásban virágzik ki az öröm, de az ajándékozás önfeledséget kíván, önmagunk halálát. Az öröm a megtalált élet; megtaláljuk, miután belenyugodtunk, hogy elveszítjük. Krisztusban és Krisztus által az ÖRÖM misztériuma a feltámadás misztériuma.
