A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
a 33 A CSODÁK CSODÁJA "Krisztus feltámadásának meg kellett történnie" - mondotta nekem professzor barátom. - "Egyáltalán semmi kétség sem férhet hozzá. És én nem azért állítom ezt, mintha vallásos keresztény lennék, hanem azért, mert tudok valamit a történelmet és a lélektant illetőleg. S mi több, bizonyítani is tudom ezt. Itt van egy vallásos mozgalom, amely még nagyon, nagyon kicsiny, egy erőteljes személyiséggel a központjában, magával Krisztussal. A másodlagos vezetők, a tanítványok mind egyszerű emberek - halászok, egy vámos - többnyire Galileából, tehát falusiak. Éppenséggel hősöknek sem mondhatók. Amikor a mozgalom fejét letartóztatják, csak egyik meri védelmére emelni karját. De ugyanez az ember, aki a csoportban a legbátrabb, puszta félelemből néhány órával később egymás után háromszor is letagadja, hogy valami köze is van a vezetőhöz. S most a mozgalom fejét a törvényszék elé állítják, halálra ítélik és kivégzik. Anyja jelen van, de tanítványai közül megint csak egy: János. A többi remegve ül Jeruzsálemben, a bezárt ajtók mögött. És most ez az ember meghal és eltemetik". "Mi történik hasonló esetekben a történelem folyamán? Mi történik, amikor egy központi egyéniség körül mozgalom keletkezik, és ezt az egyént az állami hatalom elfogatja és kivégzi? Ez a mozgalom végét jelenti. Hitler halott? Akkor mindennek vége, és hirtelenül senki sem volt sohasem náci. Mussolinit felakasztják? Soha senki sem volt fasiszta. De mit történt itt? Hat héttel Krisztus halála után az apostolok feltámadását hirdetik a piacon. Ugyanaz a Péter, aki azt is letagadta, hogy valaha is ismerte Krisztust, most a szanhed- rin előtt szemébe vágja annak, akitől mindenki fél Jeruzsálemben, Kaifás főpapnak: - "Te keresztre feszítetted a názáreti Jézus Krisztust, és Isten föltámasztotta őt halottaiból". Az összes apostolok hirdetik, hogy látták a feltámadott Krisztust és beszéltek vele. Vele étkeztek feltámadása után és heteken át részesültek oktatásban. Ezt hirdetik a világnak egészen életük végéig. Üldözik és kihozzák őket, de soha nem vonják vissza szavukat. Végül meghalnak hitükért". «I / Es most felmerül a kérdés; - Mi tette hősökké ezeket a félénk embereket, akik annyira aggódtak azelőtt életükért? Természetes, ha látták a feltámadt Krisztust, és nemcsak egy pillanatig, mint a hisztériásokkal, képzelődőkkel, vagy önmagukat becsapó egyénekkel történik, hanem amint mondogatták, nap nap után, heteken ke-
