A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
27 pökökmegkonzultálásátarra vonatkozólag, hogy kit ajánlanak az előkészítő bizottságok tagjaiul. így született meg az a lista, amelyen mintegy 20 külföldi szakembernek a neve volt olvasható, de akik közül soha senkit nem hívtak meg Rómába. Tehát az előkészítés kizárólagosan a kúria kiválasztott tagjainak és konzultorainak lett volna a feladata. A Szent Officiumon belül dolgozó bizottság, miután a bizottságok számát és jellegét, a témákat és a bizottságok tagjait így meghatározta, munkájának eredményét a Szent Officium bíborosai elé terjesztette. Ezek 1948. július 9-i ülésükön úgy rendelkeztek, hogy a Szent Officium asszesszoraOtta- viani közvetlenül a pápával tárgyalj a meg a további teendőket. A pápa július 22-én fogadta Ottavianit. Újból kifejezte kívánságát, hogy folytassák az előkészítés munkáját és azt kötötte Ottaviani lelkére, hogy a központi előkészítő bizottság elnökének és titkárának személyét jól válogassák meg. A távolabbi előkészítés fázisa 1949, februárjától júliusáig tartott. A közbeeső félévben az előkészítés üteme igen lelassúdott, mert mindenki a központi előkészítő bizottság elnökének a kinevezését várta. Erre csak 1949. február 24-én került sor, amikor is XII. Pius az eléje terjesztett személyek közül Borgongini Dúca olasz nuncius személyét választotta, míg e bizottság titkárává a jezsuita Pierre Charles-t, a ló'veni dogmatika professzort nevezte ki. Ennek a központi bizottságnak egyes dokumentumok szerint 11 tagja lett volna, viszont az elnök Borgongini Dúca egy jelentése szerint csak négy tagja volt éspedig három jezsuita: a dogmaprofesszor Tromp, a szentír ás tudós Bea, az erkölcsteológus Hürt, továbbá a kiváló egyházjogász Mons. Roberti. A központi bizottság összesen hatszor ült össze. Az első ülésen, 1949. március 17-én, Borgongini Dúca elnök a bizottság első feladataként annak a levélnek a megfogalmazását kérte, amely levelet a püspököknek akart a szentszék elküldeni, hogy őket a zsinat tervével kapcsolatban megkonzultálja. De a terv nem az volt, hogy minden püspököt megkérdeznek. Csak igen kisszámú püspök véleményét akarták kikérni, mind a nyugati, mind a keleti egyházban. . (Folytatjuk) Németországban a bombázások idején, egy óvóhely falára írta föl valaki: - Hiszek a napban akkor is, amikor sötét van. Hiszek Istenben akkor is, amikor hallgat. Hiszek az emberek szereteté- ben és hűségében akkor is, amikor az sehol meg nem nyilatkozik.
