A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
21 sülni az anyasejttel és megteremtheti hozzá a neki tetsző lelket. Nem tudjuk, hogy ez a fontos döntés miként megy végbe, mert nem látunk bele a Mindenható Isten teremtő terveibe és Gondviselésébe. Nekünk ebbe semmi beleszólásunk nincsen. "Mondhatja-e a mű mesterének: Miért alkottál engem ilyennek? Vagy nem a fazekastól függ, hogy ugyanabból az anyagból egyik edényt díszesnek, a másikat közönségesnek készíti? - felel meg Sz. Pál a sokak által felvetett kérdésre. (Róm. 9, 21.) Ugyanígy teljesen Isten tetszésétől függ, hogy kit milyen lelki adományokkal lát el: - "A lelki adományok különfélék... a megbízatások is különfélék. A Lélek ajándékait pedig ki-ki azért kapja, hogy használjon vele. Egyik ugyanis a Lélektől a bölcsesség adományát kapja, a másik a tudás adományát... vagy a gyógyítás adományát... ez a csodatévő hatalmat, amaz meg a prófétálást, egyik a szellemek elbírálását, másik többféle nyelvet, a harmadik viszont a nyelvek megfejtését. Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek". (1 Kor. 12,4-11.) Tehát mind természetes, mind pedig természetfeletti adományai kiosztásában Isten teljesen szabadon, saját tetszése szerint jár el. Ezzel nem követ el igazságtalanságot senkivel szemben sem, hiszen nem tartozik senkinek sem; Istennel szemben nincs jogunk sem az élethez, sem az egészséghez, sem az ép testhez, sem pedig természetfeletti ajándékaihoz. Ugyancsaknem lesz igazságtalan velünk szemben az Isten, amikor halálunk után végső számadásra szólít fel minket. Az Úr Jézus két példabeszédben is figyelmeztetett minket arra, hogy számonkéri majd a nekünk juttatott talentumokat, képességeket, miként kama- toztattuk azokat az 0 szolgálatában. Mindkét példabeszédből lathatjuk azt is, hogy mindenkitől csak a neki juttatott adományok arányában várja el azok gyümölcsöztetését. (Mt. 25,14-30.; Luk. 19,11-26.) Amikor Istentől kapott képességeinket, ajándékainkat kutatjuk, óvakodjunk mindkét véglettől; ne töltsön el minket kevélység, büszkeség ha nagy tehetséget fedezünk fel magunkban, hanem jusson e- szünkbe, hogy mindazt, amink van Istentől kapjuk és nem saját érdemünk. Dicsekvés és fitogtatás helyett töltsön el minket a hála érzete és a felelősségtudat, hogy akinek Isten többet adott, attól többet is vár el. "Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?" - figyelmezteti Sz. Pál apostol a korintusi híveket, akik megfeledkeztek arról, hogy minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről, a világosság Atyjától származik','
