A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
7 Cser Lá s zl á , S.J. A KERESZTÉNY ÉLET ALAPJAI 3. A GYAKORLATI HIT A hit gyakorlatilag az isteni kinyilatkoztatás elfogadása úgy, a- hogy az hozzánk jött Istentől. Annak a Krisztusnak elfogadása, akit az Atyahozzánkküldött. Nem annak a Krisztusnak, akit esetleg vártunk volna, vagy szeretnénk, hanem annak, aki hozzánk jött, mint Isten küldötte, mint az isteni akarat kinyilvánítója. Nagyon fontos, hogy ezzel tisztában legyünk. - Mikor Jézus először a választott nép templomába lépett, csak egy öreg ember és egy öreg asszony ismert rá. Harminc év múlt el, míg hivatalosan a választott nép hivatalos vezetői, Kaifás, a főpap és a templomi vezetők elé lépett, - és ezek sem ismertek rá, ezek sem fogadták el Messiásnak. Bármennyire is vétkes volt a választott nép és papjai ebben a félreismerésben és Messiás-tagadásban, a magyarázata tőlünk sem áll oly távol, mint gondolnánk. A legtöbb ember, - akkor és ma is - a Messiásról, a Szabadi- tóról, olyan képet alkot, ahol a vágyott, az elképzelt Szabadító nemcsak hatalmi erőt, de politikai hatalmi erőt képvisel. A Testté lett isteni Ige azonban lelki erő és lelki hatalom. Természetes és érthető tehát, hogy a politikai elnyomatás alatt szenvedő választott nép politikai szabadítót várt. A vétkük ott van, hogy miután az Igazság felfedte magát Krisztusban, visszautasították, mert nem azt várták, aki jött. Maguk formáltak elképzelést a Megváltóról és visszautasították azt, akit Isten küldött. Nekünk embereknek nincs hatalmunk előre látni a jövőt és mégis, bizalmatlanul az isteni Gondviselésben magunk akarjuk meghatározni azt. Gondolatunkban az erőszak a legfontosabb lehetőség jövőnk kialakítására, míg az Isteni terv a szeretet erejére állította Gondviselésének útjái. Röviden: mi emberek legtöbbször félremagyarázzuk az isteni
