A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
6 Úr szava. Hát ezt nem értettétek meg? Valóban különös ez az értetlenség. Hiszena Mester gondosan előkészítette mindezekre szeretett tanítványait. Nem egyszer beszélt nekik elkövetkezendő szenvedéseiről, "felmagasztaltatásáról", különösen nyilvános működésének utolsó idejében szinte ég benne a vágy, hogy Testét érettünk adja és Vérét értünk ontsa. És az emberek nem akarták megérteni. Beszélt nekik a földbe hullott magról, melynek az a sorsa, hogy elrothadjon és így új növénynek adjon életet. Kifejezetten állította, hogy életét akarja adni sokakért. De ezeket a szavakat elengedjük fülünk mellett. Akarjuk a békét, az Isten barátságát, az üdvösség biztos reményét, a becsületes embernek kijáró megbecsültetést, de mindezt komoly áldozat nélkül! Nyugodt szemmel nézzük, ha elfonnyad és sárbahull a virág, hogy helyet adjon a gyümölcsnek; olyan természetesnek vesszük, ha ledöntik a százados tölgyeket és a szakadék fölé korlátot készítenek belőlük, hogy védje az embert. Jól tudjuk, hogy az őszi lombok'hullá- sa nélkül nem volna tavaszi rügyfakadás és az összezúzott szőlőszemekből csordul az édes must. És mégis... mégis... ! Ha az Úristen szerető jó Atyaként végigsuhint rajtunk, mert valóban fiainak tart bennünket, nem pedig korcsoknak, akkor egyszerre bambán és értelmetlenül nézünk az ég felé és azt vetjük a mi Urunknak szemére, hogy nem törődik velünk. C, mi balgatagok és késedelmes szívűek! A mi eszményképünk a keresztrefeszített Jézus Krisztus. Ami sorsunk az O sorsában való részvétel. A mi életünk értelme, hogy kiegészítsük, ami híjával volt Krisztus szenvedéseinek, az O Testének, az egyháznak a javára. Ne felejtsük az Ur szavát: Boldog, ki Bennem meg nem botrán- kozik! Aki üdvözíteni akarja a lelkét, annak három szívet kell egyesi- tenie a szívében: Isten felé gyermeki szívet, az embertársak feléanyai s z í v e t, önmaga iránt egy b í ró szívét. (Bayloni Sz. Paskál.)
