A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-04-01 / 4. szám

2

erőnkből csak ilyen szalmaláng lelkesedésre futhatja. S ha jól szemügyre vesszük a történetet, láthatjuk, hogy gyengéd gondoskodással még ezt is Jézus maga készítette elő - miérettünk, ahogy mondotta.

A másik tanulság az isteni szerénység. Jézus példamutatása, hogy milyen alázattal kell fogadnunk az emberek ünneplését. Igaz, nem tér ki előle, mint ahogy semmi emberi elől nem tér ki, - hogy annál teljesebb tanítást hagyjon örökül számunkra.

A jeruzsálemi bevonulás története hányszor játszódik le azóta is bennünk, egy-egy rövid felbuzdulás képében. Hogy találkozásunk vele hogy válhat tartóssá? Erre felel a következő szakasz. Vállalnunk kell önmagunk "elvesztését", ahogy ő vállalta a földbe hullott gabonaszem sorsát. Akkor valóban egyek leszünk majd vele, s nem a futó, hanem az örök dicsőségben, a jeruzsálemi bevonulás után az örök Jeruzsálembe való bevonulás örömében.

Bangha Béla,S.J.

Nagypénteki gondolatok

Mi, emberek, úgy látszik, egy átokverte, vakságsújtotta nemzedék vagyunk, egy a képtelenségig esztelen s a pokolságig megromlott fajta, hogy még az Isten Egyszülöttének meggyilkolásától sem riadunk vissza. Megöltük az Alkotónkat. Megöltük a legnagyobb Jótevőnket, a legigazibb barátunkat s jóakarónkat. Megöltük azt, aki egykor bíránk lesz, akitől függ a boldogságunk vagy boldogtalanságunk mindörökké. Megöltük azt, aki mindenkinél jobban szeret minket, aki általunk halt meg, hogy értünk meghalhasson. Deicidák vagyunk, istengyilkosok! Borulj el ég s nap, sötétítsd el arcod, szakadjatok meg kősziklák és remegj meg ó föld, mely ilyen szörnyű népség hordozására vagy kárhoztatva! Deicidák, istengyilkosok hordozására!