A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
3 Képtelenül dőre s esztelen tud lenni az ember. Egyszer járt a földön valaki, aki jó volt és igaz, szelíd és tiszta, bőkezű és gazdag, nemes és irgalmas szívű, s mi siettünk elpusztítani őt! Egyszer volt a világnak igazi, ragyogó szövétneke, s mi siettünk azt lelohasztani; egyszer volt a világnak Jézus Krisztusa, akiben minden boldogságunkat feltalálhattuk volna, boldogságunkat itt a földön s odatúl az örök életben, s mi siettünk őt a kín és a szégyen bélyegzettjeként elveszíteni a Golgotán. Barabbásokat, útonállókat sietünk megmenteni az életnekma is; gonosztevő zsarnokok előtt hízelegvebókolunk, szédelgők és ámítok előtt hiszékenyen hajlongunk s nem győzzük ámu- ló hódolattal hallgatni őket; tisztátalan, erkölcstlen teremtéseket babérlombbal s virágözönnel halmozunk el; csalók előtt tárjuk ki pénztárcánkat s a szívünket - ellenben az egy igaznak és jónak, a legdicsőbbnek s legaranyszívűbbnek, akihez képest az angyal is szeny- nyezett s a szent is bűnös, az Isten Fiának el kellett köztünk pusztulnia, mint valami céda rongynak, mint egy kitagadottnak, s emberjogát vesztettnek. Meztelenül, megkorbácsoltan, megköpdösötten, halálra ítélve, fára szögezve, kilöketve az emberi közösségből, mint aki arra sem méltó, hogy egy levegőt szívjon velünk, hogy az Isten napja az arcába süssön! Megborzadunk azok vétkén, akik az Isten Fiát kínhalálba adták, De meggondoljuk-e, hogy valahányszor súlyos bűnt követünk ..el, mindannyiszor lényegében ugyanezt a gonoszságot és eszementséget követjük el mi is? Mi más a bűn, mint Isten kilökése és ki üldözése a lelkűnkből? Jézusnak újabb s újabb keresztrefeszítése a szívünkben, ahogy Szent Pál a bűnt nevezi. Az Isten képének meggyalázása mi magunkban, elfordulás az Alkotótól, vakmerő kihívása örök Buránknak, megtagadása egyetlen igaz barátunknak és jótevőnknek? Ne a farizeusokra vessünk követ, hanem önmagunkra, mert az a legnagyobb farizeus, aki Jézust önszívében talán mindennap újra keresztre feszíti a tudatos súlyos bűn által, de amellett gentleman-nek, karakternek, becsületes embernek, mi több, kereszténynek nevezi magát! Jézus a kereszten, légy te a mi életünk iránytűje, légy szeretetünk gyújtópontja, légy vigaszunk s erőnk az élet küzdelmeiben! Vonj magadhoz mindnyájunkat! Dicsőülj meg bennünk! Ha ismét el akar idegeníteni tőled a világ fagyos közönye, a te haldokló szíved végső dobbanása öntsön a mi szívünkbe új hitet és új szeretetet! Ha a test s az érzékek vak ösztöne kísértésbe visz s már-már újra ott tartanánk, hogy eladjuk a lelkünk örök boldogságát a bűn gyönyöréért, Jézus, jusson eszünkbe a te haldoklásod, tűzzön reánk vérrel aláfu-
