A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3. szám
46 minden reggel félórát töltök olvasásával és a rajta való elmélkedéssel.- Jól van! Tarts ki ebben, - buzdította a pap, - ez az út vezet a Krisztussal egyesült igazi életre. Néhány hónap múlva máris alkalma nyüt Frigyesnek arra a bátor kiállásra, amelyre lelkiatyja buzdította. Minthogy semmi ellenállást nem tapasztaltak, az egyetem egyes tanárai meggondolatlan felületességgel támadták az egyházat történelmi előadásaik közben. Frigyes egymásután következő napokon kettőjüket is figyelmeztette állításaik alaptalanságára, és kérte őket a keresztény hallgatók nevében, hogy a tudományos igazságosság érdekében vonják vissza vádjaikat. Ezt kényszeredetten meg is tették, s igyekeztek kimagyarázni tévedéseiket. Ezután azonban még a vallástalan egyetemi hallgatók is óvakodtak attól, hogy minden további nélkül elfogadják tanáraik állításait. Atanárokpedig ezentúl sokkal ritkábban merték csak megtámadni az egyházat, s akkor igyekeztek tudományos látszatot adni az ilyen támadásoknak. Hamarosan még jelentősebb kiállásra nyílott módja Frigyesnek. A bölcselet tanára, Jouffroy, tagadta a keresztény kinyilatkoztatások lehetőségét. Frigyes ismét írásban nyújtotta be tiltakozását, amelyben alaposan megérvelve megcáfolta a tanár állításait. Kérte, hogy ellenérveit cáfolja meg következő előadásában. A tanár megígérte, azonban két hétig halogatta az ügyet, végül pedig az eredeti ellenvetések felolvasása nélkül, azokat elferdítve fűzte hozzájukmegjegy- zéseit. Erre Frigyes újabb tiltakozást nyújtott be neki, amire a tanár nem is válaszolt, hanem tovább vádolta az egyházat azzal, hogy ellensége a tudományos haladásnak és az emberi szabadságnak. Most Frigyes együttes fellépésre határozta el magát. Beadványait már előbb is megtárgyalta több barátjával, akik helyeselték eljárását. Harmadik tiltakozását már több mint egy tucat egyetemi hallgatóírta alá. Ez már több volt a tanár érveinek megcáfolásánál, s határozott hitvallásnak is számított. A tanár most már kényszerítve érezte magát, hogy órájánfelol- vassa a részletesenmegokoitellenvetéseket. Több mint kétszáz egyetemi hallgató figyelt fel a katolikus igazságok erőteljes kifejtésére, és sokan közülük nagy megértést tanúsítottak. A tanár tekintélyén ugyancsak csorba esett, amikor látták, hogy nem veszi jó néven az ellenvéleményt. Utána belezavarodott saját ki - magyarázásaiba. Végül pedig kijelentette, hogy félreértették szavait,
