A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3. szám
47 amikor azokat a kereszténység ellen való támadásnak minősítették. Ő nagyon is tiszteli a kereszténységet, és megígéri, hogy ezentúl nem fogja megbántani hallgatóinak vallásos érzékenységét. Ettől kezdve észrevehető változás állt be a bölcselettanár előadásaiban. Meglepte hallgatóit annak bevallásával, hogy az anyagelvű ismeretek nem elégítik ki, hanem a természetfeletti világosság után vágyakozik. Később teljesen megtért, és tíz év múlva, halálos ágyán bevallotta: - A kételkedő bölcseleti elméletek sehová sem vezetnek. A keresztény hit egyetlen tétele, a katekizmus egyetlen lapja ezerszer többet ér, mint ezeknek az elméleteknek összessége. Frigyesben 'pedig egyetemi hallgató társai felismerték azt a vezért, aki után már régóta vágyakoztak, és csoportosulni kezdtek köréje. A nyomortanyák apostolai Egy barátja révén Frigyes megismerkedett a Szeretet Leányai apácarendjébe tartozó Rozália nővérrel, aki Párizs szegényeinek sorsán igyekezett segíteni. Naponta sokan keresték fel Rozália nővért, szegények és gazdagok egyaránt. A gazdagok adományaikat hozták ide és szolgálataikat ajánlották fel, a szegényekpedig tanácsot, vigaszt, kenyeret, ruhát, lakást, betegeikről való gondoskodást kértek a nővértől. Frigyes is azért jött, hogy felajánlja segítségét. Barátja már régebben Rozália nővér munkatársai közé tartozott. A nővér nem is vesztegetett időt, hanem mindjárt kijelölt számukra három családot, amelyeket aznap meglátogathatnak. Felírta a címeket egy papírlapra, az egyéb szükséges felvilágosítással együtt. Ebédjegyeket is adott nekik, hogy szétosszák a rászorultak között. - Isten már megajándékozta Önöket a bölcsesség erényével, egyébként nem áldoznák fel szabadnapjukat az 0 szegényeiért, - mondotta, főleg Frigyeshez intézve szavait. - Minthogy Önök Krisztust látják a szegényekben, tudom, hogy mindegyiküket alázatosanközelítik meg, mint az <5 szolgái. Gondoljanak mindig arra, Uraim, hogy ha mi élnénk olyan nehéz körülmények között, ha a mi gyermekkorunk állandó nélkülözésekben telt volna, akkor talán mi is oly irigységgel és gyűlölettel lennénk eltelve, mint, sajnos, be kell vallanunk, sokan ezek közül a szegények közül. Legyenek kedvesek hozzájuk, Uraim, és szeressék őket, mert a szeretet az első ajándék, amit a szegényeknek adunk. Ők többre fogják becsülni az Önök kedvességét és szeretetét mindennél, amit csak adhatnak nekik.
