A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3. szám
39 Olyanközömbösen ballagott a kék égen, mintha a piros virágokhoz nem is lenne köze. Oda sem hederített a vándorokra, akik leültek a fa árnyékába pihenni. Még nem volt pihenő kedve. Tudomásul vette, hogy a földműves itt is, ott is a kis föld minden pontján nekidőlt a főidnek, hogy életet termesszen rajta. Nem csodálkozott a tudóson sem, aki betűk fölé görnyedt és elfüggönyözte ablakát, hogy a fényes napelne hómályosítsafekete beMent, ment az égen, míg csak útja végére nem ért. Akkor aztán nyújtózott egyet, hanyatt fordult és ráterült a kék tengerre. A tenger puha volt. Pirosra dagadt, fáradt lábait gyengéden süllyesztette a nap e téli pehely dunnába. Nem is forgolódott álmatlanul tenger-ágyán! Eleget dolgozott ahhoz, hogy kiérdemelje a mély álom boldogságát. Aludt. Eszre sem vette, hogy valahol, egy szakállas és bölcs babérfa gondolkodni kezdett. Azon mélázott, hogy ezen a napon kinek fonjon ágából koszorút. Végigszámolt mindenkit. Az emberek nem érdemeltek babért. A szakállas bölcs babérfa két babérlevelet hullatott le. A levelek ingtak, ringtak a levegőben, azután a nap homlokára hulltak. A nap aludt. Ha ébren lett volna, talán mosolygott volna azon, hogy valaki gondol rá. De aludt és nem törődött azzal, hogy mit kap. Csak azzal, mindig azzal törődik a nap, hogy mit kell adnia. Az idő kereke hangtalanul forgott; a homokórán lefutottak a szemek; a délután lassan estébe hajlott. Gyújtsd meg a lámpást, hogy világos legyen körülötted, mondta az Est és én így feleltem az Estnek; - a lélek lát a sötétben is. Es különben; bátyám, nem gyűjt-e lampiont a hold és nem égnek-e a csillagmécsesek az égen? Az este beült szobámba. Hallgatagon ült a sarokban és én a csillagokat néztem. Rövidlátó lesz lassan a szemünk a kis könyvek apró betűitől; jó néha felnyitni a nagyobb könyvet! Az égbolt olyan mint a könyv. Különbség csak annyi; a nyomtatott könyvek lapja fehér, betűi feketék; az ég könyvének lapja fekete, betűi a csillagok, fehérek. Más különbség is van; ha megfigyelted; a könyvek egymás után pergetik lapjaikat előtted; egyszer minden könyvnek végére érsz. A tűit,
