A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3. szám
40 természet vallomása kifogyhatatlan; ki látott és értett meg már mindent? A könyvek az időben születnek; valami újat akarnak. A természet mindig újat mond, mert sohasem új; ezeket a csillagokat év- ézredek óta nézik - hány ember nézi és soha senki meg nem unja! Mert az este a csendes nyugalom, az emlék és álom vára; amit a nappalok adtak, az este érik gyönggyé. A múltak szenvedéséből mézet pörget az este; milyen nehéz élet méh-életet élni! Es milyen boldogság pörgetni az összehordott mézet! Nem kérdem ilyenkor hány napot éltem, nem kutatom a kétes jövőt. Agyamra dőlve a csillagos égre nézek; nem tudom már mi valóság és mi álom. Kint fészekre szállt barátaim, a madarak csendesen pihegnek, a kerti virágok kelyhüket becsukták. Nem nyugtalanok a madarak, tudják; a holnap napfényt hoz és a gondos Isten ad mit enni. Nem nyugtalanok a kerti virágok; tudják; hogy öntözőkannával végigjár közöttük holnap a kertész. Lelkem olyan, mint a hold, e fehér lampion az égen; hívták és jön, meggyújtották és világít. Szívem mint piros csillagmécses; hite él és szeretetének lángja lobogó. Reggel, ha a nap kocsija felvágtat az égre; az Üzenetet leolvasom az ég kékjéről és a nap pirosáról. NEPOMUKI SZENT JÁNOS MINT HITELEZŐ A múlt század vége felé egy nagyobb vidéki városunkban élt egy jókedélyű öreg hivatalnok, aki a költekezéséhez nem elegendő csekély nyugdíját baráti kölcsönökkel iparkodott megtoldani. Utol jára azonban már nemigen akartak az öregnek kölcsönözni, mert gyöngélkedő egészsége kétessé tette, hogy megfizetheti-e valaha az adósságot. Ekkor az odavaló I el kész megszánta az öreget, s a Nepomuk/ Szent János alapból 100 forintot kölcsönzött neki. Az öreg ez idő óta, valahányszor a Szent János-szobor előtt elment, mindannyiszor levette kalapját. Amikor pedig halála után felbontották végrendeletét, többek közt ezt a pár sort találták benne: = Utolsó kérelmem barátaimhoz, hogy holttestemmel a Nepomuki Szent János előtt pár percre megálljanak, s bocsánatot kérjenek tőle a ki nem fizetett adósságomért. Megérdeml i, mertő volta I egtürelmesebb hitelezőml Barátai tel jesítették ezt az utolsó kívánságát, az adósságot pedig a lelkész törlesztette a sajátjából.
