A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-03-01 / 3. szám

37

Cser L á s z I ó , S.J.

]p@m

A tavasz diadalának reggelén, a rivalgó, káprázatos hajnal után jön a hamvazkodás: - Emlékezzél ember, hogy por vagy és porba térsz. Szeresd a por tanítását, szeresd testvéredet, a port!

Az úti port, melyet felkapnak a márciusi szelek és tovaragadnak; a port, mely a mongol sivatagokból indul útra, hogymeghamvazza Kínát ezen a márciusi délelőttön. Szeresd a port, ott az úton, melyen cipők és mezítelen lábak tápodnak; szeresd a port, ott az utak mellé kitett, szétesett koporsók alján; ilyen por leszel te is; az elmúlt földi élet lesendes, maréknyi szürke pora.

A porról még nem írtak himnuszokat a költők, de a porról az egyház komor ódát és ünnepi balladát imádkozik.

Szeresd a port, ahogyan szereted a fényt. A por az élet öregkínai bölcse; kevésszavú, szürke, igénytelen, de igaz költő és emberfelettien mély tudós.

Por, amint becsapódsz szobám nyílt ablakán, nem tudom honnan jöttél. Lehet, hogy út pora vagy; lehet, hogy elhalt növényi és állati élet; lehet, hogy elporladt ember csontok szürke hamva.