A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3. szám
26- Hogy-hogy? Hát mi okozta a zajt?- Nemcsak a zaj, de még az árnykép is igazi vét...- Talán csak nem fogott meg valakit a templomban?- De biz én! Lesz ministráns is, mert a Peti tudja... Igaz felelni nem tud még a Dominus vobiscumokra, de tudja a tennivalókat. Eddig csak olyan logos ministráns vót a gyerek. S míg a káplán úr készülődött, Berci Bá’ előhozta a kis szökevényt.- Hát te hogy kerültél ide? - kérdi a káplán úr. De felelet helyett megint csak az egereket itatta Peti. így hát a dolog mise utánra maradt. Mise után nem engedte el. Biztos éhes is.- Gyere csak velem a plébániára, majd Julis asszony ad neked is reggelit. - Igaz, Julis irgott-morgott. De a káplán úr olyan szépen kérte, hogy még meg is mosdatta a poros, szutykos Petit. A káplán úr meg maga mellé ültette, hogy megjöjjön a bizalma. Meg is jött. S mikor az éhes haskó megtelt, a káplán úr kérdésére pityergés helyett szépen válaszolt és kitudódott az éjszakai kaland háttere. A Horváth család szegény volt. Földtelen. Apja napszámos és részes munkás. Első felesége meghalt. Egy árvát hagyott, a Pétert. Horváth Lajos új asszonyt hozott a házhoz, hogy legyen az árvának gondozója. Jöttek egymás után a gyerekek. Sitt kezdődött Péter Kálváriája. A káplán úr azt hitte eddig, hogy csak mesékben vannak gonosz mostohák. De most megtudta, hogy élnek azok a valóságban is. Mert Peti most számára mesehőssé vált, aki elmondta keserves sorsát. .. Mivel ennivaló ilyen szegény házban nem mindig akad elegendő, hát akinek nem jutott, az mindig a Peti volt. A mostoha saját gyerekeit pártolta, ami volt azokba dugta s Peti többször éhezett, mint nem... Horváth Lajos valamelyik gazda földjén vállalt idénymunkát. Petinek kellett kihordani az ebédet. Ha szegények voltak is, de a kenyérkeresőnek táplálkoznia kell, különben nem bírja a munkát,így hát ilyenkor az asszony szegénységéből is igyekezett kitenni magáért. Az átélésből csiklandozó szagok áradtak szegény Peti orra felé s mivel ilyesmit, őbizmár nem emlékezett, mikor ehetett, először csak megkóstolta. De bár nem tette volna! Mert most a kísértés olyan heves erővel tört rá a szegény kiéhezett áldozatra, hogy bizony Péter meg sem állt a kóstolásban, míg mindet fel nem habzsolta... S mikor már az edényt is kinyalta, úgy járt mint a részeg ember, mikor kijózanodik.- Most aztánmilesz? - Apámhoz nem mehetek így üres átéléssé!. Haza sem mehetek?! Mi is lesz most velem?
