A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3. szám
27 Elsompolygott a kertek alatt házuk felé. Csend volt. Az ételest letette olyan helyre, ahol rögtön észrevehetik... A délutánt elcsavarogta az erdőben... Besötétedett. De most éjszakára hová menjen? A templom nyitva volt. Még nem harangoztak Őrangyalára. Bement. Nem ugyan imádkozni, hanem mert ez volt az egyetlenmenedék számára, mint a középkorban a bűnözők számára... Ismerte ő annak minden zegét-zugát. Hiszen afféle lógós ministráns volt, ha temetéskor harangozni kellett, vagy fújtatni a kántor úrnak... így hát megfogamzott benne a terv. Beveszi magát a toronyba. S miután a harangozó elhúzta az esti Őrangyalát s becsukta a templomot, felbújt a toronyba... Mikor aztán álmosodni kezdett, leosont a kórusra, hogy valami kényelmesebb háló-alkalmatosság után nézzen. Először félt a misztikus sötétségben, melyet csak a távoli öröklámpa lobogó vörös fénye tört meg. Aztán jöttek a furcsa hangok. A toronyban bagoly huhogott. Alvó galambok mocorogtak. Még a foga is vacogott belé... De a végén elnyomta a fáradtság és az álom. Nem lehetett nagyon mély, mert a káplán úr éjszakai megjelenése felriasztotta. Annyira megrémült, hogy ösztönszerűen menekülésre fogta a dolgot. Vissza a toronyba! Hát ez volt az a gyanús zaj, meg a suhanó árnyék-kép. Miközben a beszámoló folyt, megjelent a lőcsfalvi pap is, aki a második misét volt mondandó. Nagyot nézett a kis korai vendégen az ebédlőben. .. Mikor aztán mise után a káplán úr eligazította a rejtélyes reggeli vendég dolgában, nagy szomorúság nehezedett pásztori szívére.- Azt tudtam, hogy nyájamban vannak szegények, de hogy éhezők is? Ez több a soknál! így került Peti kosztos legénykének a plébániára. De a rossz mostoha nem ment ki a plébános fejéből. Persze a javuláshoz nem kellett semmiféle rendkívüli intézkedés. A falusi élet berendezése maga kiigazítja az ilyen társadalmi rendellenességet. Egy ilyesféle esetnem maradhat titok. A mostoha nem mert a falu színe előtt megjelenni. Horváth Lajos önérzete nem bírta elviselni, hogy az ő fia a pap kegyelem-kenyerén éljen, mint ő mondta. De meg szerette is Peti fiát. Hamar el is felejtette, hogy egy teljes napig éhen dolgozott miatta. Egy reggel azt mondja az új asszonynak; - Te, hogy az én fiam irgalom-kenyérre szoruljon! ? Hát nem azért vettelek el feleségül, hogy legyen aki az árvárul gondoskodjék? Hát nem ezt ígérted?- Hát mért nem keresel eleget?
