A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-03-01 / 3. szám

13

E<SY AMYA LEVELE

KEDVES GYERMEKEM! - E levél útján magyarázom megneked, hogy nincs ellened semmi kifogásunk. Mi megbecsülünk téged, de észszerűen viselkedünk veled szemben. Te, a mi irántad való sze- retetünknek köszönheted különben is létezésedet. Ha megszületnél,, a mi életünk sokkal nehezebb volna az eddiginél. Szűkebbé válna a lakásunk, és talán valamelyik eldugott utcában egy egyszerűbbet kellene bérelnünk.

Nem tudnánk pénzt teremteni a teneked kijáró neveltetésedhez. Különben pedig, hogy helyezhetnénk el a nevelő intézetben? Televíziónk, autónk, hűtőszekrényünk és elektromos tűzhelyünk soha nem lehetne. Bizonyosak vagyunk benne, hogy ezt te sem kívánnád. íme, ez az oka annak, hogy nem jöhetsz a világra.

Olyan emberek között élünk, akik nem szeretik gyermekeiket. Meggondolatlanul a világra hozzák őket, noha képtelenek biztosítani számukra a kellő neveltetést és választékos öltöztetést. Ezek ugyan apróságoknak tűnnek, csakhogy az élet csupa ilyen apróságokból áll. Rendszerint meg is intem az ilyeneket: - Ne vállaljon senki több gyereket, mint amennyit képes eltartani! - Természetesen az "eltartani" kifejezés azt jelenti, hogy anyagi, társadalmi és nevelési szempontból semmiben sem legyen hiány, hiszen ellenkezőleg nem lehetne a gyermekük igazán szerencsés. Látod, mi téged nem akarunk szerencsétlenné tenni.

Nemrég olvastam egy sokgyermekes család életéről. Elképedtem szegényes életmódjukon. Legkisebb gyermekük beteges is. Nem csoda, hiszen mind kevesebb a világ élelmiszerkészlete. Megértheted, hogy nem tehetünk ki ilyen veszélynek. Képzeld csak el, ha mondjuk az én gyengéntápláltságom miatt, te esetleg nyomoréknak születnél? Édes jó apád belehalna a fájdalmába, meg én is!

Mi annyira szeretjük egymást; mi téged is és te minket, hogy nem tudnánk elviselni, ha kopottas ruhákban, használt cipőben látnánk és hanem kapnál intézeti nevelést; - de neked is fájna a kis szíved ha látnád, hogy miattad nincs új télikabátom, s jövőre is az idei