A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-03-01 / 3. szám

7

fogadásához szükséges kegyelmet, és ha valaki visszautasítja kegyelmét, és megátalkodva hal meg, csak saját magát okolhatja majd e- zért, nem pedig Istent, vagy a misszionáriusokat, illetve az apostol - kodó híveket. Azt azonban csak Isten képes megítélni, hogy mikor jutott el valaki a hitigazságok oly világos felismeréséhez, hogy annak visszautasítása kárhozatára válik. Mi, amikor visszautasítással találkozunk, egyrészt mindig feltételezhetjük, hogy még nem részesült elégséges világosságban az illető, másrészt pedig felbuzdulhatunk, hogy imáink és önmegtagadásaink felajánlásával járuljunk hozzá ahhoz, hogy még bőségesebben áradjon ki rá Isten kegyelme, és azzal közreműködve leküzdhes se megtérésének, vagy áttérésének akadályait.

Minket azonban nem elégít ki az, hogy világosan látjuk a hit terjesztésének isteni parancsát, szeretnénk tudni azt is, hogy mi indította Jézust erre, miért akarja, hogy lehetőleg minden ember az általa alapított egyház tagjává legyen.

Ezt Jézus részletesen nem fejtette ki, de egy kijelentéséből megsejthetjük ennek titkát is: - En azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen. (János 10,10.) Ugyanabban a példabeszédben mondotta ezt, amelyben magát a jó pásztorhoz hasonlította, aki életét adja juhaiért, és amelyet így fejezett be; - Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra; egy akol lesz és egy pásztor... Ezt a föladatot kaptam Atyámtól. (Ján. 10,16-21.)

A katolikus egyházon valamilyen módon kívül állók számára is van mód az üdvözülésre, de az sokkal nehezebb az ő számukra, és ezért az Atya megfelelőnek tartotta, hogy elküldje Fiát és megköny- nyítse az emberiség számára az üdvösség útját. Ebből a célból alapította Jézus, a Jó Pásztor az egyetlen aklot, az ő egyházát, amelybe hív mindenkit. Ezt az egyházat ellátta hatalmas kegyelemközvetítő eszközökkel, amelyeket mi szentségekneknevezünk. - A keresztség- ben istenitermészetbenrészesítminket csodás módon. -Agyónáson keresztül sokkal könnyebben és biztosabban elnyerhetjük bűneink bocsánatát, mintha "négyszemközt" kísérelnénk meg azt Istennél. - Az Oltáriszentségben Fia saját testét adja lelkünk táplálékául. - A bérmálásban mindnyájunkra kiárasztja a Szentlelket. - A papi rend által felhatalmazza választottait kegyelmeinek szétosztására. - A házasság szentségében áldását és különös kegyelmi segítségét árasztja ki az emberiség fenntartására. A nagybetegek szentségében pedig egészségünk visszaadásáról gondoskodik, vagy pedig, amikor el