A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-03-01 / 3. szám

ó

kintve azzal, hogy a katolikus egyház tagjaivá lesznek?

Első pillanatra úgy látszik, hogy emberileg ugyancsak oktalanság mások megtérítésén, vagy áttérítésén fáradozni. Ha tehát pusztán rajtunk állna annak eldöntése, hogy belekezdjünk-e ebbe a vállalkozásba, vagy sem, érthető, hogy nagyon hajlanánk arra, hogymásval- lású és pogány testvéreink üdvösségét továbbra is bizalommal Isten kegyelmére és irgalmasságára bízzuk.

Szerencsére azonban ezen a téren a döntés nagy felelősségének vállalása nem a mi dolgunk. Ezt a kérdést Krisztus Urunk már egyszer s mindenkorra eldöntötte, amikor apostolainak kiadta a parancsot: - Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében, és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. (Máté 28, 19-20.)

Maga az Úr Jézus is tudta, hogy ez a rendelkezés nem fog mindenki számára üdvösséget jelenteni, hanem egyesek kárhozatát is elősegítheti: - Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki nem hisz, elkárhozik, - figyelmeztette komolyanmár jó előre apostolait küldetésük kettős hatására. (Márk 16,16.) Emiatt azonban nem szabad visszariadniuk a küldetés teljesítésétől, hiszen maga az Űr Jézus sem riadt vissza hasonló sikertelenség miatt Atyja akaratának hirdetésétől. Őrá se hallgatott mindenki, jóllehet eléggé kinyitotta szemüket. Azért világosan megmondotta megátalkodott, vagy habozó hallgatóságáról; - Ha nem jöttem volna és nem tanítottam volna őket, nem volna bűnük, így azonban nincs mentségük bűneikre. - (János 15, 22.) A vakon született meggyógyítása után maguknak a farizeusoknak is megmondta ezt Jézus; amikor megjegyezte; - Azért jöttem a világra, hogy ítéletet tartsak; akik nem látnak, lássanak; és akik látnak, elvakuljanak. Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus és megkérdezte; - Csak nem vagyunk mi is vakok? - Jézus így felelt; - Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok; Látunk. Ezért megmarad bűnötök. - (János 9, 39-41.)

Láthatjuk tehát, hogy a hitterjesztés mind a pogányok, mind pedig a másvallásúak között (mint pl. a zsidók voltak Krisztus idejében) nagyon is fontos feladat és még annak ellenére is meg kell tennünk, ha világosan előre látjuk, hogy emiatt egyesek megátalkodnak, és ellene szegülnek a világosan kifejtett igazságnak. Eppenazatény mutat rá fontosságára, hogymég egyesek kárhozatának "elősegítése" sem riaszthat vissza minket, s nem menthet fel kötelezettségünktől. Természetesen Isten mindig megadja mindenkinek a hitigazságok el-