A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3. szám
CONFITEOR Nem Uram, igazán nem dicsekedhetünk semmivel. Bűnösök gyűltek össze előtted. Megvalljuk Uram: mindnyájan bűnösök vagyunk. Te megajándékoztál világosságoddal, hogy kövessük a jót, kerüljük a rosszai. Lelkiismeretet adtál nekünk. Mi kerültük a jót, követtük a rosszat/nem hallgattunk lelkiismeretünkre. Te parancsaidban határozottan közölted velünk akaratodat. Mi nem tartottuk meg parancsaidat. A Hegyi beszédben megtanítottál a boldogságokra. Nekünk nem kellettek a boldogságok. A szegénységet nem kerestük, de el sem fogadtuk. Az erőszak közelebb áll hozzánk, mint a szelídség. Nem éheztük és nem szomjaztuk az igazságot. Messze elkerültük a szenvedést. Embertársaink nyomorát nem engedtük a szívünkig hatol ni: ne égessen, ne mardosson. Nem volt tiszta a szívünk. Nem buzgói kodtunk a béke érdekében. A gúnyolódás, üldöztetés elől menekültünk. Az életszentség, ó, de távol áll tőlünk. Részt vállaltunk az igazságtalanságokban. Megalkudtunk a világgal. Nem tápláltukaz éhezőket. Az emberiség nagy részének ínsége hidegen hagyott bennünket. Nem ruháztuk föl a nincsteleneket, nem adtunk szállást a nyomorgóknak. Törekedtünk kiváltságainkat megszilárdítani. Anyagi javakkal bástyáztuk körül magunkat, jogtalan hasznot élveztünk. Engedtük a kicsapongást fényes nappal tobzódni. Nem őszintén szerettük testvéreinket. Álarcot öltöttünk magunkra. Nem bocsátottunk meg felebarátainknak. Nem Uram, igazán nem dicsekedhetünk semmivel. Bűnösök gyűltek össze előtted. Ne ítéld keményen bűneinket. Uram, engedd, hogy belépjünk szentéiyedbe. L. J. LÉBRÉT
