A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-02-01 / 2. szám
42 lenül kedves, dallamos hangon megszólalt a Hölgy:- Ne féljetek, nem bántlak titeket! Nagy öröm és béke árasztotta el egyszerre a gyermekeket. Lucia udvariasan megkérdezte:- Honnan jött, Kegyelmes Asszony?- Az égből.- Es mit óhajt tőlem?- Azért jöttem, hogy megkérjelek titeket, jöjjetek ide hat hónapon keresztül, a hó tizenharmadik napján, ugyanebben az órában. Akkor majd megmondom nektek, hogy ki vagyok, és mit kívánok. Utána pedig vissza fogok térni ide egy hetedik alkalommal.- És én is az égbe fogok jutni?- Igen, odajutsz.- Es Jácinta? /■r- O is.- És Francisco?- Szintén. De neki sok rózsafüzért kell mondania! Luciának hirtelen eszébe jutott két lány ismerése, akik nemrég haltakmeg. A család barátai voltak, és gyakran jöttek hozzájuk, hogy nővérétől, Máriától szőni tanuljanak.- Mária da Neves az égben van most? - kérdezte.- Igen, ő ott van.- Es Amelia?- O a tisztítótűzben lesz a világ végéig. Majd a Hölgy folytatta;- Fel akarjátok ajánlani magatokat Istennek, hogy elviselitek mindazokat a szenvedéseket, amelyeket 0 rátok kíván küldeni, en- gesztelésül azokért a bűnökért, amelyekkel megbántják Ót, és a bűnösök megtéréséért?- Igen, akarjuk.- Akkor sokat fogtok szenvedni. De Isten kegyelme megerősít titeket. Amint kiejtette ezeket a szavakat "isten kegyelme", kitárta feléjük kezét és tenyeréből két fénynyaláb sugárzott a gyermekek felé, amely nemcsak tündöklő fénybe borította őket, hanem szívük-lelkük bensejébe hatolt és - Lúcia szavai szerint - arra képesítette őket, hogy lássák saját magukat, amint elmerülnek Istenben. Valami ellenállhatatlan erő térdrekényszerítette őket és nagy buzgósággal imádkoztak:
