A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-02-01 / 2. szám
43- O, Legszentebb Szentháromság, imádlak Téged! Istenem, Istenem, szeretlek Téged a Legméltóságosabb Oltáriszentségben. A Hölgy megvárta, míg befejezték imájukat, azután így szólt: *- Mondjátok el naponta a rózsafüzért, hogy kiesdjétek a világ számára a békét és a háború befejezését. Rögtön ezután lassan felemelkedett és kelet irányában mind jobban eltávolodott tőlük, míg végül eltűnt a messzeségben. Agyermekekhosszú ideig mozdulatlanul néztek utána, s mikor magukhoz tértek, akkor is szótlanul gondolataikba merülten töltötték a délután nagy részét. Nem érezték azonban magukat erőtleneknek, fáradtaknak, mint az angyal jelenései után. Sőt ellenkezőleg, béke és túláradó öröm árasztotta el őket, könnyűeknek és szabadoknak érezték magukat, szinte repülni lett volna kedvük, mint a madaraknak. Francisco látta a Hölgyet, de hangját nem hallotta, úgyhogy megint Lúcia mondta el neki az üzenetet. Végtelenül boldoggá tette őt, mikor hallotta, hogyő is az égbe fog jutni. Örömmel kiáltott fel:- O, Asszonyunk, annyi rózsafüzért fogok mondani, amennyit csak kíván! Jácinta pedig ismételten felkiáltott: /- O, mily gyönyörűséges Asszony! Lúcia megígértette a másik két gyermekkel, hogy senkinek sem fogják elmondani a látomást. Mindketten nagy őszintén megígérték. Jácinta arcát azonban olyan túláradó öröm árasztotta el, hogy Lúcia kételkedett benne, hogy tudja-e tartani ígéretét. ■4. -A. Szeplőtelen Szív Lúcia jól sejtette. Jácinta képtelen volt magába fojtani a nagy élményt és amint meglátta édesanyját, örömmel újságolta:- Mama, láttam a Szűzanyát ma a Cova da Iriánál! A szülők először nem akartak hinni, de mikor alaposan kikérdezték a két gyermeket, meggyőződtek őszinteségükről, és attól kezdve hittek nekik. Ahír csakhamar eljutott Lúcia szüleihez is, akik erre elkezdték faggatni saját lányukat. Az anyát egészen letörte a hír, mert
