A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-02-01 / 2. szám
25 A gazda egy darabig csaknézett alkalmatlankodó vendégére s akkor eszébe ötlött, hogy hiszen ez is az apátság kebelébe való, hát haragja ráháramlott s mint a bika a vörös posztónak, úgy támadtne- ki: - Igazságot akarok! Tudja meg Magi is! Mágik fizetni fognak! Négyszáz pengős tehenet tönkretenni! De fizetni fognak! Papja csak nézte szó nélkül. Majd csak kifogy a szóból, vagy legalábbis a szuszból, - gondolta. Úgyis lett! O is csak nekitámasztotta két izmos szőrös karját a kerítésnek, szemben a papjával s farkas-szemet néztek.- Hát mér’ nem szól? Ügyi Magi is tuggya, hogy hibás az apátság? Ügyi? A lőcsfalvi pap erre csak annyit mondott: - Hol az igazság?- Hun? Itt ni! - s döngetni kezdte öklével hatalmas mellkasát. - Itt ni!- Gazd’ uram, ott belül, ahol annyira döngeti, több igazságtalanság lakozik, mint az egész faluban, amióta megalapították.- Mán mér’ vóna? Hát ilyen kár éri az embert, oszt még a saját papja is azt mongya, hogy nincs igazam?- Nem tudom, gazd’uram, okos dolog-e most magával osztozni? Talán aludjon rá egyet s majd holnap.-Nincs itt mit rá aludni. Mongya ki, hogy mért mondta azt nekem, hogy itt bévül igazságtalanságok vannak?- Jól van, ha annyira kívánja! Hát először is az állatnak nincs esze. Hogy pedig sok száz marhának egy hitvány suhanc legény a csordása, annak is gazd’ uram az oka.- Mán mér’ vónék?- Hát csak azért, mert maga egyik legmódosabb gazdája a falunak s magának van a csordában a legtöbb marhája s mégis maga ellenezte meg a közbirtokos sági gyűlésen, hogy egy rendes csordásgazda meg egy legény kell ide. A szegénye mind szívesenfizetett volna többet, de nem maga! Hát hogy tudna egy surbankó legényke mindenütt ott lenni egy hitvány puli kutyájával, mikor a csorda hazafelé rohan? A gazda erre nem tudott hirtelenében válaszolni, papja meg kihasználta a szünetet s tovább vitte a szót:- Másodszor meg, az erdész csak kötelességét teljesítette, mikora rábízott erdőt védte. Nem nyúlt az egy ujjal sem a maga tehenéhez. Csak a levegőbe lődözött, hogy a kárt elhárítsa. Mert kár ott is esett!- De nem négyszáz pengő, mint a tehén!
