A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-02-01 / 2. szám
26- No, lassan a testtel, gazd’uram. Hat miért volt hibás a maga Anti fia és a menye? Maga pedig igazságtalan velük amióta csak összekerültek. Miért volt hibás Jóska, az udvaros gyerek? Hiszen semmi köze a tehénhez, mikor nincs az istállóban. De maga eltángálta.- Mer’ hát fenyegetőzött!- Oh, már csak fájdalmában tette a tángálás után vagy közben. Erre a gazda megint nem tudott mit felelni.- De hagyjuk most a tehén-ügyet. Mert én nemcsak a mindenszentek litániáját tudom ám. Ha kell litániába foglalom én azt a sok igazságtalanságot is, amit gazd’ uram 20 éve, amióta én itt vagyok, elkövetett ebben a faluban.- Nekem, kérem, mindig igazam vót. Én csakazér’ harcolok.- Hát épp itt a bibi. Mert a maga igaza, csak magának igaz. Erre már egész csődület támadt a pap megett. Csak hallgatták. Néha egymás oldalát bökködték s sunyin összemosolyogtak, de mikor látták, hogy litániáról van szó, úgy gondolták, arra a népnek kell felelni s ahogy a lőcsfalvi pap sorolni kezdte a büszke gazda bűnlistáját, a nép rázümmögte: Úgyis van! De lassan nemcsak ezt dörmögték, hanem el kezdték bővíteni olyanokkal is, amit a lőcsfalvi papnaknem volt szándékában előhozni. A gazda büszkesége pedig kezdett leereszkedni, mint a felfújt disznó-hólyag, mikor tüskés drótra akad. Először azt gondolták, menten megüti a guta, úgy változtatta színét, de aztán látták, hogy most az egyszer nem tud mit szólni, de nem is tudta, mit csinálhatna, mert a litánia, meg a litániázó nép megrendítette. Csak álltma- gábasemmisülten, s a kerítést markolászta. Végül a menye mentette meg a helyzetet, mert kiszólt a házból: - Édesapám, gyűjjönbe kend, kész a früstök! Erre csak megfordult s lassan beődöngött. A nép is elrestelte magát s kezdett oszladozni. A pap pedig a gazda után. Gondolta, eny- nyiben nem maradhat az ügy. Odakerült elé is a tányér s bele a sza- lonnás rántotta. Rózsi, a menye, kísérteiként suhogott ide-oda, m% a két ember, a pap meg a báránya szótlanul gyűrte le torkán az ízletes früstököt. Végül a gazda megszólalt:- Rózsi, hozz fel egy üveg bort is a pincébül. Mikor a poharak megteltek, a gazda odadöccentette papja poharához a magáét: - Na Isten éltesse, fő úr!- Isten éltesse, Benő gazda, bár nem tudom, hogy mire szól ez az áldomás?
