A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-02-01 / 2. szám

9

Cser László S.J.

A MAI FIATALOK

2. Isten, én és a világ

FIATAL BARÁTOM! - Ha talán levelemet felbontod, szüleid kérdőn néznek rád s ebből a kérdésből kiolvasod a kíváncsiságot, hogy ugyan ki is írhatott neked s vajon mit is írt, - miután elolvastad a levelemet (neked szól, tehát a tied az elsőség) nyugodtan átadhatod nekik is olvasásra.

Azért írom ezt a levelet, mért többször beszélgettünk; néha te hallgattál és én "előadtam", néha én hallgattam és te erőteljes gesztusokkal kiáltoztad hol magad elé, hol az arcomba keserű érzéseidet.

Láttad már a tengerpartot őszutón, mikor a szél a víznek támad, hullámokat ver és a hullámok, amint elöntik a partot, a felkavart vizet partra hömpölygetik? Kitépett tengeri füvek, halott kagylók héja, szenny, csillogó napfény, zavar és szépség, iszony és öröm, nyugalom és nyugtalanság összekeverve, szétválaszthatatla- nul loccsan a sima homokra. Megbeszéltél, ez a kép jutott eszembe.

A tenger, a végtelen kék óceán és az elnyúló homokpart! Isten a tenger, te vagy a part. A part és a tenger között az élet felkavart sávja. Egybeérő két valóság a felkavart életvíz érintkezésénél.

Sejted mit akarok mondani? Induljunk a partról.

Te úgy gondoltad, míg a vihar el nem kezdődött, hogy majd